Éljen, éljen, nem kell kidobnom a rengeteg lefagyasztott tejet! No, szerencsére nem azért, mert Sárinak kell meginnia, mert nekem nincs már, hanem mert buzgón elkezdtem potenciális tejtestvért keresni, és lőn: ma telefonált az egyik kolléganőm, hogy a kisfia nem hízik elegendő ütemben (ennek persze nem örülünk), és nincs-e véletlenül kölcsön tejcim. Ó, dehogynem, mondom én, ráadásnak olyan van, amit az első két-három hétben fejtem buzgón, vagyis ez az igazi jó zsíros-szaftos anyatej, amitől Sári már 3 hetesen 3400 gramm volt! És nem mellesleg, Sári tejtestvére aznap született, amikor Zsolti, és azt hiszem, ez egy elég komoly jel.

Szóval odaadtam a március 31-ig lefagyasztott tasakokat, számszerint 10 db-t, egyenként 150 ml, szóval kb. másfél liter, és az a durva, hogy akkoriban általában csak egy-egy fejés termékét fagyasztottam le, de kb. minden szopi után lejött ennyi, azokat borogattam ki a mosogatóba. Sajnáltam azt a marha drága tejtároló zacskót (amin egyébként marhára fel vagyok háborodva most is). Aztán nemrég megtudtam, hogy 1, szinte minden műanyag zacskó steril belülről, hiszen olyan magas hőmérsékleten gyártják, hogy az eleve fertőtlenít 2, a gyógyszertáros szerint sima hűtőtasak is megteszi, igaz, azon nem írja a ml-t. Úgyhogy azóta ezt használom, és most már azon sem parázom, ha nem sikerül 150 ml-t összefejnem egy nap alatt, mert a nem-drága hűtőtasakba tökmindegy mennyit töltök, a Medela meg elmehet a fenébe.