Egyszer -még gimnazista korunkban- arról beszélgettünk, hogy milyen az igazi szerelem, és nekem eszembe jutott, hogy anyu mindig azt mondta, hogy az az, ha mersz a másik előtt púzni. S. röhögött, és mondta, hogy szerinte az ő szülei nagyon szeretik egymást, mert versenyt "finganak". Persze, akkoriban ezek a dolgok még inkább voltak viccesek, mint kellemetlenek, de eljött az az idő, amikor az ember lánya megismerte azt a fiút, aki mellett aztán tényleg teret engedhetett minden gátlásának és a szeleknek. Vica versa működik a dolog, persze.

Szóval Cs. meg én az ilyenekből természetesen nem csinálunk ügyet, nevetséges is lenne ennyi év után akármit is szégyelni... és amikor még terhes voltam, és miután ez az állapot jár némi kellemetlenségekkel is, mindig röhögtünk, hogy a gyerek igazi kis fingógép lesz. Sári persze nem hazudtolta meg a -mindkét oldalon erős- családi vérvonalat, és tényleg igazi kis durrogatóbajnok.

Olyanokat szokott rotoyogtatni, hogy néha nem értem, hogy nem szakad ki a pelus. Azt meg végképp nem, hogy hogy fér ennyi gáz egy ilyen pici gyerekbe. És a legérdekesebb, hogy nem úgy tűnik, mint akinek problémát okozna a púzás: játszik-játszik, majd egy kicsit megemeli a lábát, és már durrog is. Aztán -mint aki jól végezte dolgát- elvigyorodik, és játszik tovább.

A legjobbakat ébredéskor eregeti, és akkor van igazán elemében, ha netán mindez a szabadban történik. A dolgok ilyen kombinációja igazi koncertet ad a hátsó fertályon, ami igen csak kellemetlen helyzetbe tud sodorni minket, buta és szemérmes felnőtteket. A minap pl. épp a ház előtt ücsörgök a padon, a gyerek a kocsiban ébredezik (hja, nem tologattam a seggét...), az emberek jönnek-mennek, ahogy illik. Épp az egyik huszonéves srác érekezett meg, amikor Sári elengedett egy galambot, de amolyan igazi öblöset, hogy az apja is megirigyelte volna. A srác odanézett, és nekem csak akkor esett le, hogy ez tuti nem gondolja azt egy babáról, hogy tud ilyet, hanem ezer százalék, hogy azt hiszi, én voltam. Zavaromban persze elvörösödtem, ami még gyanúsabbá tett, de gondolom az volt a leggázabb, hogy a leggügyögősebb hangomon elkiáltottam magam: "Jááááájjj, Sájjjika, hát mi vó't eeeeeez?!" Sári persze vigyorgott, és szellentett még egy-kettőt amikor mások is az ajtóhoz értek, úgyhogy tutira az egész ház azt hiszi, babot ettünk.

A fentiek miatt néha Pukisztánnak becézzük a porontyot.