Sárinak van egy könyve, babakönyv - puha, színes és sípol, csörög, meg miegymás. Háziállatok képei vannak benne, bár ez ilyen formában nem igaz, mert az egér és a hal nem éppen háziállat, illetve mindjárt a második oldalon egy pajta van (ez a kakukktojás, és Sári már rájött), mindenesetre elég jól el szoktunk vele szórakozni.

Rendzserint az "Elmentem én a vásárba félpénzzel" c. nótát szoktam a könyv segítségével dalolászni, aminek ugyan csak az első versszakát ismerem maradéktalanul ("Tyúkot vettem..." - a könyv borítóján gy tyúk van), de remekül lehet úgy lapozgatni, hogy mindig az aktuális állatot énekelem (a pajtát és az egeret át szoktuk ugrani).

A  kis bandita is látta, hogy ezt játszunk, és marhára megtetszett neki az ötlet, úgyhogy onnantól kezdve ő is sűrűn énekelte a nótát a könyvet mutogatva a gyereknek. Szépen énekelte a tyúkot, pacit, cicát, satöbbi, de a disznónál megakatt, kicsit elgondolkodott, majd nagy hangerővel rázendített: "Göbét vettem a vásárba félpénzzel..."

A háttérben pedig felröffent a göbe, aki hívta a malacait kajálni. Idilli falusi pillanat volt.