Amint megfogalmazódik bennem, hogy nem jó ez így, rögtön gyártom a felmentést is: neki nem volt 9 hónapja, nem ő vajúdott, nem ő szoptatja, neki nehezebb... De aztán arra gondolok: a fenéket nehezebb! Neki is volt 9 hónapja, más kérdés, hogy nem akarta benne úgy részt venni, ahogy a lehetőségeihez képest tudott volna, és ott lehetett a vajúdás alatt - más kérdés, hogy amikor azt hitte, még nem szülök meg, hazament (hogy tudott engem otthagyni?). Igaz, nem tudja megetetni, de soha nem vette el tőlem anélkül, hogy megkértem volna, és büfiztette meg. Nem pelenkázta át, talán összesen csak kétszer, ugyanennyiszer fürdette, kétszer vitte el nélkülem sétálni (mert megkértem), és soha nem mondta azt, hogy hagyd, majd én... pedig egy csomó mindenhez nem kell a mellem.

Tegnap azt mondta: ő még mindig nem szokta meg, hogy gyereke van (miközben én úgy érzem, mintha Sári mindig is lett volna...). És ez igaz is. Nemcsak a gyereket nem szokta meg, azt sem, hogy most már nem ő a legfontosabb, hogy nem akkor csinál azt, amit akar, amikor gondolja, hanem amikor lehet. És eszébe sem jut, hogy az ő problémája is az, hogy a gyerek utálja a babakocsit (nem ő sétál vele, ugye), vagy hogy lassult motoros fejlődésű (egyetlen egyszer nem jött velem el az orvoshoz, és az csak egy gyatra kifogás, hogy épp dolgozott, mert a munka nem lehet fontosabb!). Nem, ezek mind csak az én problémáim, természetes az is, hogy nekem kell megoldást találnom rájuk. Ugyanígy, ha el akar menni valahova a haverokkal, akkor szerinte az a természetes, hogy ő elmegy, én pedig maradok, eszébe sem jut, hogy az a természetes, hogy ő is marad. A múltkor ugyan megkérdezte, hogy elmehet-e, én pedig mondtam, hogy most már kurvára elegem van, hogy minden rohadt este egyedül vagyok itthon (fél 10-re szokott ugyanis hazaérni, ha dolgozik), és most inkább azt szeretném, hogy maradjon. Nem maradt, persze, de azóta is a fejemhez vágja, hogy ő megkérdezte...

Azt hittem, ő lesz a legjobb apa a világon, és tényleg imádja a lányát, de szerintem nem tud, vagy nem akar ezzel az egésszel mit kezdeni. Megváltozott az életünk, ez igaz, és ez engem is sokkol néha, de el kell fogadnunk felnőtt emberek módjára, hogy most ez a pár év nem rólunk szól.

Mindennek tetejében úgy érzem, hogy az örökös egyedüllét annyira leszív, hogy kettőnkkel már nincs is erőm foglalkozni. Biztos nekem is szoknom kell a strapát, de egyszerűen megőrjít, amikor egy átszenvedett nap után ő este 10-kor nekemszegezi a kérdést: szexelünk? Kövér vagyok, fáradt vagyok, tusolni sincs erőm, állandóan azt lesem, mikor ébred fel a gyerek, előre parázok a hajnaltól, amikor majd nem akar visszaaludni, és akkor ő megkérdezi, hogy dugunk-e? Nem, basszus, most nincs kedvem... és sokszor, egyre többször nincs kedvem, mert egyre fáradtabb vagyok... és egyre magányosabb. És ő is. Én azért, mert egyre több az egyedül megoldandó feladat, ő pedig egyre többször hallja, hogy nem... a végén már másról sem beszél, csak a szexről, amitől én még idegesebb leszek, ő még követelőzőbb. Ördögi kör.

És rendszerint kis semmiségeken akadunk ki, amik persze a rendszerességükkel megmérgezik az amúgy sem felhőtlen kapcsolatot. A ruháit mindig a székre dobja, ezerszer kértem, hogy ha már a szekrényig nem képes elvinni, akkor legalább a kisszobába vigye be. Egyre nő a ruhahalom, egyre többet szekálom érte, és egy gyenge pillanatomban bevágom a szekrényébe. Másnap, miután a gyerek egész reggel ordított, újra ott egy nadrág - tajtékzom: így sem férünk el normálisan, nem igaz, hogy nem fogja fel, hogy állandóan utána pakolok. 32 éves, nőljön már fel! Puffogva pakolok aztán, ő odajön, viccelődve meglök, én pedig azt mondom: "Hagyjál békén, nem vagyok vicces kedvemben, és a faszom ki van ezzel az egésszel!". "Nekem is." - válaszolja, és többet nem szólunk egymáshoz, amíg el nem megy dolgozni.

Ha ma meghalnék, ez lenne az utolsó dolog, amit mondtam neki.

Szerző: anna_over_the_moon  2008.06.27. 12:28 8 komment

Címkék: cs hiszti noidolgok szenvedelyek

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr224579998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_94603 2008.06.28. 00:22:27

:-(((( Sokszor nehéz én is tudom,bár nekem segít fürdetni meg sok mást is! Sajnálom,hogy nálatok ez nem igy müködik..DE TÉNYLEG! Ha leülnél vele beszélni???

ande 2008.06.30. 11:57:17

Sokkal kisebb dolgokban, de sokszor érzem, hogy PP nem partner mellettem. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mi lenne velem nélküle, vele nélküólem, és rájövök, hogy nagyon szeretjük egymást, és súrlódásmentes kapcsolat, mert ilyen az emberi természet. És amint megnyugszom, és így (nem hisztizve, nem csak magamra gondolva) magyarázom el neki, hogy én miként élek meg negatív pillanatokat mellette, megérti, bocsánatot kér, és (lehet, hogy nem elsőre, de) igyekszik változ(tat)ni. Ne a blogból kelljen (szerintem) elolvasnia, hogy mi fáj Neked, mert fontos, hogy lássa rajtad: ez fontos Neked. Kiábrándító tud lenni, hogy evidensnek tűnő dolgokat kell elmagyarázni, de ha szavakba öntöd (ahogy Kriszta80 is írta), és higgadtan, nyíltan, részletesen érzékelteted vele, hatnia kell. Ha párszor megpróbálod, és nem hat, akkor van csak gond. Lehet, hogy neki is vannak gondjai (munkahelyi problémák, megijed az apaságtól, egyebek, amiket nem is sejthetek...), és lehet, hogy a saját szemszögéből hasonlóan szenvedi meg ezeket a napokat,mint Tem s Te nem is tudsz róla, mert nem beszélitek talán meg... Én sokszor megsértődöm, és nem vagyok hajlandó beszélni, mert "miért nem veszio észre magától? ha a átram lenne tényleg, nem kéne elmagyarázni", de ezzel csak addig halogathatom a dolgot, míg meg nem beszéljük, és ki nem derül, hogy félreértettük vagy nem értettük egymást. Ez nem negatívum, ettől nem rossz egy kapcsolat. Akkor rossz, ha már nem tudják megoldani, megbeszélni az ilyet. Szerintem. És ha estig dolgozik, Te meg estig (és tovább) babázol, természetese, hogy kimerültek, feszültek vagytok... Kitartás! És a tea meghívásom még mindig áll, ha úgy van kedved ;-)

Ismeretlen_44444 2008.06.30. 13:30:37

Hát igen, higgadtnak kéne lenni, ez igaz, szerintem sem akkor kellene nekiugranom, amikor amúgy is feszült vagyok. Csak ez mostanában nem könnyű. A blogból biztos nem tudja meg - ugyanis szerintem már vagy fél éve nem olvassa. Nem ér rá, tudod...

Linda 2008.07.01. 16:55:02

Dugopanna! Most kezdtelek olvasni és meg kell mondjam könnyesre nevetem magam a stílusodon. Nem is mindig azon amit írsz, mert vannak szomorú dolgok is, hanem ahogy írod. A Kivan a... bejegyzésben egy az egyben magunkra ismertem, már azt hittem én írtam csak tudathasadásos lettem és nem emlékszem rá. Nagyon szép kislány Sárika! Az én kisfiam márciusi ifjú, a nemzeti ünnepen született. Puszi!

Ismeretlen_44444 2008.07.01. 17:45:37

Szia! Köszönöm a bíztatást. Hát ez esetben csupán 2 nap van a két baba között. Neked van blogod?

Linda 2008.07.01. 18:06:30

Úgy bizony 2. Nekem nincs. Bár lenne mit írnom. Iwiw-en jelölhetlek esetleg valami úton-módon?:-)Nagyon szimpi vagy!

Ismeretlen_44444 2008.07.02. 15:05:44

Köszi a bizalmat, de ha nem haragszol, megmaradnék inkább anonímnak. Azért ez nem csak baba-blog, van benne nagyon sok személyes, kényes dolog is. Bocs, de remélem megérted.

cserukka 2008.07.04. 07:53:47

nálunk Apuci minden kedden és vasárnap lelép focizni, ilyenkor jó sokáig kimarad. Rendesen rápörögtem a témára, amikor egyik nap a kis garázda még 11kor is pörgött, és mivel fáradt, így nyűgös is volt. Ez még vmikor az elején. Álltam, próbáltam mindenhogy ringatni és fortyogtam. Majd ott dűlöngélve beugrott egy kép. Helyszín, szereplők ua. csak én a gyereket csitítva abban bízom, hogy minél később jön haza apuci, mert félek/félünk tőle. Mert mondjuk ver. Vagy iszik, vagy keményvonalas drogos. Meg is csalhatna, el is hagyhatna stb... na ekkor elröhögtem magam és nem bírtam tovább dühöngeni, pedig nagyon hangulatban voltam.
süti beállítások módosítása