Hát megtörtént. Anya elhagyta a gyermekét, és elment a Santana koncentre.
Már egy ideje érett bennem a gondolat, hogy most már eltöltenék 2-3 órát is Sári nélkül, és erre az ingyenkoncertnél jobb alkalmat nem is találhattam volna. Nos, mama fel, anya meg fej, gondoltam, olyan óriási gond nem lehet. Igen ám, de ez a kis vakarcs megérezte, hogy mire készülök, és szombaton szopi-sztrájkba kezdett, mindemellett nyűgös volt, a végén már azt hittem, hogy beteg. Mindennek a tetejében nem ömlött belőlem a tej, úgyhogy szegény Gizi már fél óránként akart szopizni, olyan éhes volt. Aztán rendszerint 30-40 ml-t volt hajlandó egyhuzamban kiszenvedni, majd kicsit elszundított, és amikor 15-20 perc után felébredt, újabb hiszti és újabb 30 ml következett.
Ez egész nap így ment, én már teljesen ki voltam, hogy nem hagyhatom így itt a gyereket, de aztán anyukám megnyugtatott, hogy olyan messze nem megyünk, és különben is 8-fél 9 körül már mindig alszik. Így hát megfürdettem a mufurckát 5 körül, ami után rendesen bealudt, majd 6-kor szopizott és játszani kezdett anyuval... így hagytam őket ott.
Beszálltunk a kocsiba, és mentünk vagy 3 percet, amikor megszólalt a telefon: anyu volt. Gondoltam, itt a világvége, de szerencsére csak azért hívott, hogy Sári egy orbitálisat rottyantott, és most nagyon elégedett, szóval lehet, hogy a kaki miatt volt olyan nyafogós.
Cs. nővéréékkel volt randink, megbeszéltük, hogy az "oroszlános üvegház" előtt találkozunk, de persze nem voltak ott. Csörgettük őket vagy fél órát, mire kiderült, hogy természetesen a küzdőtéren állnak, de onnan jól látják az "oroszlános üvegházat", ezért mondták azt. Újabb fél óra volt, mire megtaláltuk őket, de addigra már annyian voltak a téren, hogy komoly kétségeim lettek afelől, hogy én innen valaha is haza fogok jutni, ha anyu hív.
Mielőtt elkezdődött a koncert, azért felhívtam anyut, aki gyorsan lezavart, mondván, hogy most próbálja Sárit etetni (felhasználásra került az április 4-n lefagyasztott tejecske). Mivel az elkövetkezendő fél órában sem hívott, ellenben a koncert elkezdődött, arra gondoltam, hogy nagy valószínűséggel sikerült megetetnie, és a gyerek talán el is aludt.
Különösebben nem rajongtam soha Santanaert, szerintem ez a tipikus "szexelős" zene, jó-jó, de bulizni azért nem lehet rá. Így méla unalomban telt a koncert, végig azon járt az agyam, hogy A, vajon hány szoptatós kismama lehet a tömegben B, úgy rágyújtanék C, úgy meginnék egy sört. Aztán Cs.-nek pisilni kellett, és mivel nem akart egyedül menni, elkísértem. Ha már a WC-kig elvergődtünk, gondoltam, menjünk már el ásványvizet venni. Mire odaértünk, vége lett a koncertnek, és anyu is hívott, szerencsére csak azért, hogy elmondja, a Sári alszik. Akkor már megnyugodtam.
Fél 11-re értünk haza, mert én már nem akartam sehova menni, gondoltam, első alkalommal ennyi is elég, illetve tudtam, hogy Sári csak 50 ml-t evett este, és azzal biztos nem húzza ki az éjszakát, azt meg semmiképp nem akartam, hogy éjjel is cumisüvegből kelljen kapnia a tejet. Egyébként igazam is lett, mert Sári fel is ébredt fél 2-kor, aztán pedig fél 5-kor, majd 6-kor végleg, szerintem azért, mert nem hitte el, hogy tényleg ott az anyja.
Szóval összességében - a nagy adag lelkiismeret-furdalás ellenére- pozitív a mérleg, Sári épp úgy viselkedett, ahogy kell: nem örült, hogy az anyja nincs vele, de azért kibírta. Ezért úgy gondolom, ilyen alkalmak azért máskor is lehetnek, főleg úgy, ha csak 8-fél 9 körül megyek el itthonról, amikor Sári már biztos alszik. Normál körülmények között ugyanis 4-ig nem szokott felébredni. És akkor enyém az éjszaka...
Mondtok, amit mondtok