Sári az elmúlt pár hétben igazi kis golyó lett. Bár megítélésem szerint már nem hízik olyan elképesztő ütemben, és talán hosszra sem nőtt sokat, határozottan kikerekedett, és mintha izmosodott volna - szinte lepattan az ember ujja a karjáról, vagy a combjáról, gondolom, most már masszívan gyúr a majdani mászásra.

Egyébként is annyira "megkomolyodott" az elmúlt időben. Hol vannak már a szopizás utáni meghitt anyához bújások, amikor a gyerek egész testével rámzuhant, és lehetett hurcolászni, amíg csak akartam (ő rendszerint tovább akarta, mint én). Manapság amint felveszem böfizni, rögtön kinyomja a felsőtestét a két kezével (néha még a pólómat is megmarkolja), és tekereg, leselkedik, vigyorog, beszélget (nem mindig velem), és a lényeg, nem akar felesleges perceket szánni erre a hülye böfizésre, hanem menne, játszana, mondókázna, meg ilyenek, természetesen nem egyedül, hanem velem.

A játékai egyébként betöltik a szobát. Mindig van egy aktuális kedvenc, most például Rézi, a norvég rénszarvas az. Amikor ajándékba megkapta és a keze közé kaparintotta, hangosan kacagott, majd ahogy kell, rögtön meg is kóstolta magának. Úgy látszik, ízlett. Aztán elkezdte ölelgetni, miközben folyamatosan oldalra forgott (ez már nagyon megy), aminek következtében egyre jobban elvándorolt az eredeti pozítióból, míg végül 360 + 90 fokban el nem fodult. Közben pedig állandóan emelgette a hátát, vagy a lábát, szerintem ebből lesz nemsokára a hasra fordulás.

Szóval "lassult motoros fejlődésű" Sárikittyom elég izgága lett mostanság, de ez mind semmi, mert a legnagyobb szenzáció a felültetés. Amióta az a doki kiadta, szinte minden nap felültetem egyszer-kétszer. Tetszik is neki, most már direkt erőlködik, amikor felhúzom, behajlítja a kezecskéit és mintha a lábával lendületet venne, sőt, észrevettem, hogy amikor mondjuk kifele van a kezemben, vagy a hordozóban ül, akkor is emelgeti a fejecskéjét, mintha fel akarna ülni. De a legjobban azt szereti, ha a combomra fektetem, és enyhén dőlve tartom - ilyenkor mindig felemlkedik, hogy megnézzen magának, de ma pl. felhúzta magát ülő helyzetbe saját erőből a kezemet fogva. Nagyon érdekes volt - bár nem tudom, jót tesz-e a gerincének az ültetés, de gondolom, csak szólna, ha valami kényelmetlen lenne.

Aminek külön örülök, hogy egy ideje már a fürdést is élvezi, sőt, még pancsolni is lehet vele. Amikor kiveszem, és még meztelen, szinte meg sem áll, úgy kapálózik a kezével-lábával örömében (így vágjam le a körmét), csak azt utálja, amikor felöltöztetem, gondolom, sajnálja, hogy vége a mókának. Viszont ezután szopi, majd rögtön alvás - még böfizni sincs ereje.

Üröm az örömben, hogy a babakocsit szabályosan megutálta. Már akármikor akartam vinni sétálni, ha jó kedvű volt előtte, ha álmos, akkor is, amint betettem a kocsiba, ordítani kezdett. Már tényleg mindennel próbálkoztam, de volt, hogy 1,5 órán keresztül kézben kellett tartanom, mert egyszerűen nem tehettem a kocsiba. Végső kétségbeesésemben vettem (használtan) egy másik babakocsit, amiben szembe lehet fordítani a gyereket, ráadásként travel system-es, és bár mózesünk meg hordozónk is volt, ez odaveri az összeset. Nem volt olcsó, de gondoltam, ha a nem használt dolgainkat (hordozókendő, hordozó, babaápolási-szüléses könyvek, babakocsi) eladom, akkor összeszedem az árát.

Nos, tegnap megérkezett a kocsi, minden tartozékkal. Szép, mintha új lenne, ide-oda forgatható benne minden, akár fejre is állíthatom, de Sári ebben is úgy ordított, mint a sakál. Ezek szerint nem az a baja, hogy nem lát engem.

Kétségbe vagyok esve: egyrészt mert most legalább két évig fogom hallgatni Cs.-től, hogy kidobtam egy rakat pénzt babakocsira, mi több, ha most majd előáll az új hangszóró-új tv-új processzor dumával, akkor rögtön lesz alibije a költekezésre. De leginkább azért vagyok kiakadva, mert azt hittem, meg tudok oldani egy problémát - nevezetesen, hogy Sárival egyszerűen sehova nem tudok elmenni, mert sír - és erre tessék, nem tudok, mert nem a babakocsi, hanem maga a baba a probléma.