Ismét megjártuk. Most nem volt olyan zökkenőmentes, mint a múltkor, ugyanis Sári szokás szerint 3-kor felébredt, hogy zabbantson, amit meg is tett, majd amikor az alvó gyereket megpróbáltam visszatenni az ágyba, belegabalyodtam a sok drótba, és ő felébredt. Én már tudtam, hogy ez nem jelent jót, de a nővérke (akinél kevés mogorvább nővért láttam eddig) erősködött, hogy fordítsam hasra, és nyomjam a szájába a cumit: ez persze csak olaj volt a tűzre, Sári még jobban felébredt, és ötig egyáltalán nem aludt el. Addig pedig nyöszörgött, meg próbálta leoperálni a fejéről azt a sok elektródát, úgyhogy fél 5-kor szóltam Ms Neszóljhozzám-nak, hogy szedje már le ezt a gyerekről, mert nem fog visszaaludni, és ötkor amúgy is leszedné. Ekkor ő közölte, hogy egy négy hónaposnak már végig kellene aludni az éjszakát, és különben is nem lesz elég anyag a vizsgálathoz, mert ő nem akkor szedi le a cuccost, amikor öt óra van, hanem amikor megvan a legalább hat óra alvásanyag. Számolgattam, hogy egyhuzamban hét órát aludt a manó, és eddig háromszor voltunk, amikor is háromból háromszor ötkor leszedték a gyerek fejéről a sok szart (természetesen akkor is, ha a baba édesdeden aluszkált, aminek következtében felébredt, és már nem akart visszaaludni), ha meg volt a hat óra, ha nem. Mert hogy az éjszakás nővér fél 6-ig van, és gondolom, ez az ő dolga.

Mindegy, leszedte a tappancsokat Sáriról, aki ezután nyomban elaludt.

Aztán délelőtt kiderült, hogy bőven elég volt az alvásanyag, és megint javult a periodikus légzés aránya, már csak 2%, ezért újra le lehet állni a doppinggal. Most két hétig fél adagot szedünk, amit -okulva a múltkoriból- felirattam, és kikevertettem a gyógyszertárba, bár elég gyanús, mert mennyiségre épp annyinak tűnik, mint az egész adag. Amúgy is a gyógyszertáros masszív alkesznek néz ki, de nincs mit tenni, el kell hinnem, hogy ez tényleg a fél adag, elvégre az egészet is ők keverték ki.

Aztán ma éjjel megint riasztott a légzésfigyelő: Sári a matrac közepén, háton feküdt, és ugyan megint nem látszott rajta semmi különös, amikor Cs. megérintette, egy bazi nagyot sóhajtott. Úgy látszik, már lassan sportot űzünk az ágyhoz-rohangálásból. Egyébként kísérteties volt a dolog, mert épp akkor azt álmodtam, hogy kiveszem a babát az ágyból, hogy megszoptassam, és elfelejtem kikapcsolni a légzésfigyelőt. Ami ugye csipogott, én meg mondtam Cs.-nek, hogy semmi gond, csak az én hibám. Ő kérdezte, hogy mi van???, és ekkor vettem észre, hogy a kispárnát ölelgetem. Cs. persze szaladt, én megkérdeztem, hogy minden rendben van-e, és amikor azt mondta, hogy igen, visszafordultam, és aludtam tovább. Még vagy két perc volt, mire ráeszméltem, hogy mi történt, és ekkor annyira megijedtem, hogy jóformán egész éjjel nem aludtam többet.

Amúgy Sári se sokat: vagy 4-szer felébredt, ebből 2-szer meg is szoptattam. Talán a foga, nem tudom, de pár napja ilyen nyugtalanul alszik, amiből remélem, nem akar rendszert csinálni.

Jövő hónapban természetesen újra kell menni az alváslaborba... remélem, most már tényleg utóljára.