Egyszer voltam szőke. Illetve, többször voltam az, mert kiskoromban aranyszőke hajam volt, de természetesen bebarnult, amit négyévesen eléggé sérelmeztem. Tizennégy voltam, amikor megállapítottam, hogy seszínű a hajam, úgyhogy befestettem vörösre, de csak bemosóval, és ahogy kell, aznap baromira esett az eső, a hajfesték pedig az akkoriban baromi menő farmeringemre csöpögött. Egyébként a nyolcadikos évtáró volt aznap, de nem emlékszem, miért voltam farmeringben. Lehet, hogy az már az ünnepség után volt.
Aztán újra-meg-újra bepróbálkoztam a vörössel, de amikor alter voltam, és derékig ért a hajam, akkor azt hiszem, egyáltalán nem festettem. És amikor elhagyott az a fiú, akivel először feküdtem le, akkor levágattam a hajam, és azt hiszem, újra befestettem. Vörösre. Nem tudom, miért.
Aztán amikor meguntam a vöröst, gondoltam, kipróbálom a világosbarna melírt. De ahogy az lenni szokott, a világosbarna inkább szőke lett - viszont nekem ez a haj akkoriban nagyon tetszett. Azt hiszem, épp végzős voltam az egyetemen. Aztán a melír elkezdett lenőni, és mivel ugyanazokat a tincseket nem lehetett befesteni, ezért egyre több és több szőke tincs lett a hajamba. Egyszer egy fodrász -akihez Cs. anyukája vitt el- megpróbálta kijavítgatni a szőke tincseket, de négy óra után szóltunk neki, hogy álljon már le: inkább leszek tökszőke, mint hogy még egyszer ennyi időt töltsek egy székben mozdulatlanul. Szóval egy idő uán több volt a szőke melír a hajamban, mint a barna, és már igazán hülyénm néztem ki, amikor meguntam, és befestettem az egészet barnára, de lehet, hogy vörösre.
Ez azért jutott eszembe, mert mostanában iszonyatosan f*s a hajam. Azt már mondjuk a terhesség előtt is észrevettem, hogy marha sok ősz hajszálam van, ami nem meglepő, mert a nagymamám pl. 30 évesen teljesen ősz volt. Mivel már minden létező hajszínt meguntam, ezért konzekvensen barnára festettem a hajam, mondván, hogy azon nem látszik, ha lenő, de persze látszott, mivel a saját hajszínem utánozhatatlanul semilyen. Ezzel viszont még lazán el lehet lenni, egészen addig, amíg az ember terhes nem lesz, és olvas minden félét a hajfestésről. A 8 hónap alatt szerintem összesen kétszer mertem hajat festeni, és akkor is poshadtam a lelkiismeretfurdalás mocsarában, de azért a hajam jó volt, mert nem hullott.
Aztán úgy két hónapja elkezdett hullani, úgy egy hónapja igazán hullani, mondhatni, csomókban. Az egy dolog, hogy a fürdőkád, meg a csap, meg a szőnyeg és az összes ruhám tele van a hajszálakkal, de sajnos Sári is megkaparint egy csomót, hol a kezéből, hol a szájából, hol a szeméből szedem ki. (Arról nem is beszélve, hogy az ő haja is elkezdett hullani). Nagyon ijesztő, amikor hajmosáskor tele van a markom hajjal, úgyhogy kétpofára eszem a terhesvitamint, mert inkább kövér legyek, mint kopasz.
Ezzel párhuzamosan a hajam élettelen, tartástalan (van ilyen szó?) lett. Ha megmosom, összegubancolódik, töredezik, másnapra viszont az egész tiszta zsír, lelapul, még megfésülni sem lehet. Nem merem naponta mosni, mert akkor már nem lenne semmi a fejemen, de kétnaponta muszáj, különben úgy néznék ki, mint aki a haj öntisztulására hajt.
És mindennek a tetejében festeni sem merem, mondván, hogy csak attól hullana igazán, szóval kopasz, lapos és töredezett hajú vagyon, mindemellett ősz is.
Az anyaság megszépít. (?)
Mondtok, amit mondtok