Folytatva a nyaralásunk történetét, Cs.-vel tehát megbeszéltük, hogy legalább pár napot hármasban töltünk. Nekem már nagyon kellett, hogy így együtt legyünk, és szerintem rá is ráfért egy kis babázás - a nagy munkában sajnos elszokik Sáritól, illetve mivel mindig körül vagyunk véve rokonokkal, ezért a lánya szinte sosincs vele.

Nos tehát, még otthon kerestem egy nem túl olcsó, de bababarát szállodát a Fertő-tó mellett, mivel Cs. ott még sosem járt, én pedig nem emlékszem rá. Így utólag azt gondolom, hogy jobban jártunk volna, ha külföldre megyünk, mert sokkal drágább így sem lett volna, viszont legalább jogosan bámulhattam volna a külföldieket.

Az a benyomásom, hogy Magyarország immáron a csóró és következésképpen proli osztrákok és németek célpontja lett, akik ettől függetlenül úgy fenn hordják az orrukat, hogy a Bundesliga-frizurájuk a seggüket veri... A szálloda (vagy panzió? mi a különbség?) ui. tele volt pirosképű svábokkal, zajosak, sörszagúak és úgy egyáltalán unszimpatikusak voltak. A bababarátság kimerült annyiban, hogy betettek egy kiságyat, aminél a mi utazóágyunk többe került, pedig az sem volt drága, meg egy kiskádat - de mondjuk a kiskádat már nem volt mire tenni, így a dohányzóasztalon fürdettem. Pelenkázó nem volt a szobában, viszont volt egy pelenkázó helység, egy emelettel lejjebb - mé szerencse, hogy az előző utazásról nálunk volt a mobil pelenkázó lapunk, így tudtam a szobában pelenkázni.

Ha bababarát szállodát csinálnék, akkor ott lenne minden: olyan kiságy, amibe be lehet tenni a légzésfigyelőt (ennek ui. rácsos volt az alja, így a légzésfigyelő jelzett mindent, csak azt nem, ha Sári lélegzett), állványos babakád, hogy az amúgy 15 nm-es fürdőszobában lehessen fürdetni, ne kelljen a teli kád vizet becipelni a szobába. Pelenkázó a fürdőben, a 15 nm-en frankón elférne. Aztán tartanék mérleget, orrszívót, mellszívót, játszószőnyeget, babakocsit, egyszóval mindent, ami nagy helyet foglal, és amire egy babának szüksége lehet. Szerintem egy ekkora paziónak max. 2 db kiságy, kád, és pelenkázó kell, a többiből elég egy is, úgyhogy az egész beruházás kijönne 200 ezerből. Egy szoba reggelivel 15ezer Ft - vajon mennyi idő alatt térül meg az inveszt?

Nos, a teljes képhez hozzátartozik, hogy nagyobb babáknak azért több mindent kínáltak, úgy mint etetőszék és játszótér, de ezt is lehetett volna annyival jobban csinálni! De olyan tipikus, hogy mi magyarok megelégszünk megint a félmegoldásokkal...

Na, mindegy, mert mi megkaptuk a kiságyunkat, a kádunkat a hatalmas fürdőszobával (most komolyan, az a fürdőszoba akkora volt, hogy a mi hálónk, folyosónk, fürdőnk és WC-nk simán kijött volna belőle), meg a szálloda leghangosabb szobáját, közvetlenül az étterem felett, ahol rögtön első este részeg osztrákokat hallgathattunk dajdajozni. Felemelő volt.

De haladjunk csak sorjában. Én speciel nem tudtam, hogy Magyarországon a Fertő-tó (Fertőrákos kivételével) tulajdonképpen csak egy bazi nagy nádas, ezért strand nincs. Tiszta szerencse, hogy Hegykőn, ahol voltunk, nyílt egy termálfürdő, aminek egyébként Sára a neve. Nos, a fürdő elég gagyi volt, amit az 1000 Ft-os belépő után nem vártam, viszont tele volt gyönyörű fákkal, így Sárinak nagyon tetszett. Leterítettük a pokrócot, rá a játszószőnyegét, rá a gyereket, és ő egész végig csak sikítozott a gyönyörűségtől, egészen addig, míg el nem aludt. Eközben az apja a pisimeleg vízben ejtőzött a svábokkal. Akik a harkányi közhiedelemmel ellentétben nem hordták műanyag henger alakú pénztárcában a pénzüket. Olyan nekem is volt, 9 éves koromban a némettáborban Vajtán, és el is tűnt belőle az egész hétre kapott 100 Ft-om.

Na, de visszatérve a strandra, volt ugyan egy pancsoló, de úgy véltem, hogy túl sok 3 éves gyerek pisil bele ahhoz, hogy a porontyot belevigyem, így inkább maradtunk a fáknál. Aztán végre ettem igazi tejfölös lángost, olyat, ami tocsogott a zsírban, meg strandos palacsintát, amiben elolvad a kakaó, és ami rendszerint tök fehér, mert nem sütik meg rendesen.

Első nap úgy hatig strandoltunk, majd sétáltunk egy kicsit Hegykőn. Cs. egész végig a hegyeket kereste, mert ha "hegykő", akkor legalább legyenek hegyek, de én mondtam, hogy ahhoz Soprnig kellene menni. Később kiderült, hogy csak Balfig, de az egyébként Sopron-Balf, szóval majdnem igazam volt. Aztán a dohányzóasztalon fürdettünk, majd irány az ágy - Sári aznap éjjel vagy négyszer ébredt: szerintem kezdi megérezni, ha idegen helyen van.

Másnap már alig vártam a svédasztalos reggelit: a szemem ugyanis kopogott az éhségtől, mivel csak reggelit kértünk a szobához, és előző este Sári miatt nem tudtunk elmenni vacsorázni. Szeretem a svédasztalos reggelit, mert a bőség zavarában rendszerint annyi mindent ennék, hogy a végén egy csomót zabálok. És ilyenkor mindig eszek mogyorókrémes zsömlét. Cs. viszont utálja, mert sosem tud dönteni. Az igazi svéd reggeliző anyu, mert ő ilyenkor órákig eszik - ha mér nem fér belé több, sétál egy kicsit, aztán visszatér: tudniillik az ilyen -annyit eszik amennyit akar- kjálásokon kaszálnak az éttermek sokat, mivel az emberek nagy része nem eszik meg annyit értékben, amennyibe a menü kóstál, de az én anyukámon nem keresnek!

Hát, Sári asszem apára van ebben is, ugyanis nem ülte végig anyukája zabálását türelmesen, hanem Cs.-nek fel kellett vinnie idő előtt. Így viszont egyedül kellett volna ennem, ami azért a harmadik forduló után kezdett gázos lenni, ugyanis előttem sorakoztak az üres tányérok, és hát mit ne mondjak, mindenki hülyén nézett rám. Így inkább én is csatlakoztam Sáriékhoz - jóllakva ugyan, de nem dugig tele.

Ezen a napon Sári egész nap aludt, köszönhetően az éjszakai turbékolásnak. Amikor kicsit fent volt, gyorsan levittük a szálloda medencéjébe, ami inkább hasonlított egy pancsolóra, mert szerintem egy csapást sem lehetett benne úszni, viszont 31 fokos volt, és nem voltak sokan. Így gondoltunk egy nagyot, és Cs. beadta a kezembe Sárit, aki kicsit ugyan meg volt rémülve eleinte, de úgy két perc alatt, amíg bent volt, még nevetett is. Szóval úgy gondolom, lehetne szoktatni kicsit a vízhez, még jó, hogy vége a nyárnak. De egyszer talán elnézünk babaúszásra is, bár most el sem tudnám képzelni, hogy merüljünk (mármint, készakarva, ugyanis véletlenül azóta már nekem is sikerült víz alá dugnom a lidit, igaz, nem a medencében, de a kádban). Délután aztán újfent kimentünk a strandra, ahol hasonló volt a helyzet, mint előző nap.

Utólsó napunkon gondoltuk, meg kellene nézni a Fertő-tavat is,így nekivágtunk Fertőrákosnak. Bár a recepciós csaj szerint Ausztriában sokkal szebb a tó, Cs. nem volt hajlandó átmenni, mivel mostanában utálja az osztrákokat. Hát, így jól kib*sztunk velük, mert nem mentünk, viszont kaptunk egy csomót a képünkbe F.rákoson is. A tó egyébént a falutól kicsit messzebb van, egy zsákutca úton, ami egy sorompóba torkollik: fizetőkapu a parkoláshoz. Azt mondjuk frankón nem értettem, miért kell fizetni, amikor finoman szólva is hely volt bőven, de hát ez csak az első hely volt, ahol lenyúltak. A tó ugyanis a parkolóból nem igazán látszik, ehhez vagy be kell menni a strandra (pénzért, ugye), vagy el kell menni hajókázni (megint csak pénzért). Mi természetesen az előbbit választottuk, mert érzésem szerint Sári kevéssé élvezte volna a csónakázást. A strandon viszont akkora volt a szél, hogy hiába sütött a nap ezerrel, én konkrétan majd' megfagytam. Féltem is, hogy Sári megfázik, meg a fák sem voltak olyan szépek, mint Hegykőn, így pár óra után inkább leléptünk.

Gondoltuk, menjünk el Sopronba, ha már itt vagyunk, Cs. még úgysem járt ott. Emlékeim szerint Sopron nem túl nagy város, de nekünk mégsem sikerült megtalálni a belvárost, és mivel itt már tényleg bazi meleg volt, inkább meg sem álltunk. Ekkor kitaláltam, hogy úgyis útba esik, menjünk el Nagycenkre, a kastélyparkban sétálhatunk egyet. Így is lett, Sári is jókedvű volt, a park nagyon szép volt - bár itt is fújt a szél, és ki is olt írva, hogy erős szélben életveszélyes a parkban tartózkodni, gondolom, az öreg fák miatt, ennek ellenére jól elvoltunk. Sári még szopizott is egyet, aztán indultunk vissza Hegykőre, ahol ettünk pizzát, és a kismanó elaltatása után jamboztunk egyet. Egyébként ezen a napon tök leégtem - ezen a nyáron először.

Másnap újabb zaklatott reggeli után indultunk is haza (10ezerrel kevesebbet kellett fizetnünk, mint számoltam) - útközben beugrottunk Apuékhoz, de nem voltunk nagyon sokáig, mert Sári nyűgös volt. Még pár napot Anyuéknál töltöttünk, ahol Sári tényleg nagyon jól érezte magát. Megtanult többek között énekelni, ami nagyon mókás, azóta sokat gyakoroltatom.

Szóval így történt a nagy nyaralás. Nagyon jó volt, hogy Cs. ennyit volt velünk, szerintem neki is, és Sárinak is nagyon jót tett a dolog. Mazsola elég jól tűrte a ráncigálást is, szerintem még egy Istria is belefért volna, ha bátrabbak vagyunk, de ez már így alakult, majd jövőre tengerezünk. Én amúgy nagyon elfáradtam, talán mert sokat izgultam, hogy hogy's'mint lesznek a dolgok, meg a rengeteg csomagolás készített ki. Mivel Cs. csak hétfőn kezd dolgozni, ezért van egy kis időm kipihenni a nyaralást.