Ellentmondó információkat lehet olvasni arról, hogy egy öthónaposnak mi mindent kellene csinálni, de azt még a leglassúbb is említi, hogy hasról hátra már biza' át kell fordulni. Nos, Sári a kezdeti sikereink után eme mozgásfajtát egyáltalán nem gyakorolja.

Ellenben nagyon ügyesen fog - ha felé tartok valamit, odanyúl, és megkaparintja. Sikongat, kacarászik, a mondókákat, dalokat határozottan felismeri, sőt, mint írtam, énekel is. Ezt úgy csinálja, hogy amikor dalol neki valaki, ő tátogatja a száját, próbálja leutánozni a hangokat, sőt, ha "lá-lá"-zunk, még a nyelvét is odateszi a szájpadlásához. Közben persze nagyokat vigyorog, vagy sikongat.

Engem, Cs-t, Anyut és a Dédit határozottan felismeri, széles mosollyal üdvözöl minket, ha meglát. Idegenektől viszont kezd félni, ami tudom, hogy normális, de azért ennek nem annyira örülök.

Mindent megrág, de olyan erővel, hogy ha véletlenül az ujjamat kaparintja meg, az konkrétan fáj. Sőt, újabban a mellemet is rágcsálja, ami nem túl kellemes, viszont ha elveszem tőle, hisztizni kezd. Tapogattam az ínyét, szerintem fent esélyesebb a fogacska, mint lent, de mondjuk én nem nagyon értek hozzá, lehet, hogy ez az egész nem a fogacska miatt van.

Egyre jobban érdekli az étel - tátott szájjal nézi, ahogy eszünk. A minap banánt ettem, és Sári szinte könyörgött a szemeivel egy falatért, így egy kicsit "bebanánoztam" az ujjam, és megnyalattam vele. Tetszett neki, majd erőszakos nyögésekkel jelezte, hogy még kér. Mégegy nyalintást kapott, de többet azért nem akartam neki adni - mégse így kezdjünk kajálni. És különben is, a védőnőnél van egy tabló, amin azok a gyerekek vannak, akik legalább hat hónapos korukig kizárólag anyatejet kaptak, és feltett szándékom Sárit is odajuttatni. De egyre kevésbé vagyok benne biztos, hogy elég neki a tejecske, ugyanis egy kiadós szopizás után van, hogy két óra múlva újra éhes. Egyenlőre nem siettetem a hozzátáplálást, elvégre még annyi almát, meg barackot ehet életében, amennyit csak akar, a szopizás viszont egy véges dolog, de ha nagyon epekedik szegénykém, akkor szerintem most már azért becsusszanhat egy-két kanál alma. Csak etetőszéket kellene beszereznünk...

... de olyat, amiben biztonságosan lehet ültetni egy ülni még nem tudó babát. Bár a hordozóban Sári szinte folyamatosan fel akar ülni, és felhúzáskor is gyönyörűen emeli a fejét és a lábát is, de az ülni-tudástól még messze vagyunk. Viszont imád ülni: ilyenkor gondolom, jobban lát, és ezt széles vigyorgással nyugtázza. Csak abban nem vagyok biztos, hogy a sok ültetés jót tesz-e neki, de csak szólna, ha kényelmetlen.

Azt már írtam, hogy megtalálta a hüvelykujját, de napra pontosan öt hónapos volt, amikor először ízlelte meg a nagylábujját is. 

Visszatérve a forgásra, oldalra gyönyörűen forog, akár síkban elvándorol is így, és ugye álmában már hasra is fordult, de nappal nem gyakorolta a tanultakat. Aztán úgy két napja vett egy nagy lendületet oldalfekvésben, és hasra pördült, viszont a kezecskéjét nem tudta maga alól kicibálni, így ennek bőgés lett a vége. Azóta még megcsinálta ezt párszor, mindannyiszor anyának kellett segíteni, de ma délután végre kirántotta a kezét is, és vidáman nézelődött hason egy pár percig, majd amikor elfáradt, természetesen nem fordult vissza, hanem nekem "szólt", hogy segítsek már rajta. Szóval úgy tűnik, ha kicsit megkésve is, de van remény az oldal-mozgások elsajátítására is, bár ebben is az apjára van a manó - kényelmes, és lustika, mint ő.

Amúgy 7210 gramm, igazi kis dagi - ezt mondjuk tőlem örökölte. Legalább valami...