Mostanában olyan a lakás, mint a busójárás - állandóan van nálunk valaki. Most, hogy megtudták, hogy elköltözünk, mindenki el akar jönni, hogy legalább egyszer lássák a kiscsajt.

Ma csajbulit tartottunk: meglátogatott minket a PIC-es szobatársunk, Fruzsi, meg a mamája.

Fruzsi 32. hétre született, pár nappal korábban, mint Sári, két kiló körül volt, amikor "otthagytuk" a kórházban - most pedig már hét kiló, mosolygós, aktív kis csajszi, aki szuperül használja a kezeit, gagyog, visong, virgonckodik - ugyan nem forog, de mondjuk Sári sem, szóval szerintem simán beérte a "normál" babákat, pedig ő két hónap hátránnyal startolt.

Amikor megjöttek, letettük a két porontyot a játszószőnyegre - én felkészítettem Fruzsianyut, hogy Sári rá se fog bagózni a gyermekére a korábbi tapasztalatok alapján, de Manófül és Fruska rögtön egymás felé fordultak, váltottak pár szót babanyelven, majd Fruzsi odanyújtotta a rongyiját, amit Kismanó rögtön el is kapott, és kölcsönösen tépni kezdték, miközben nagyban beszélgettek. Később valahova eltűnt a rongyi, úgyhogy a csajszik egymást cibálták, sőt, volt, hogy egymás kezét is megfogták. Nyilván véletlenül, de akkor is olyan mókás volt.

Ezek szerint úgy látszik, Sári csak a fiúkat nem komálja (fiúbacilus!) - vagy a régi ismeretség segített, de tény, hogy nagy vigyorgásokat nyomtak egymásnak a nőcik. 

Ja, és Sári Fruzsi rongyijának megszerzése közben hasra fordult - hiába próbáltam reprodukálni a körülményeket később, már nem sikerült, ebből kifolyólag most két hétig megint nem lesz pörgés - de sebaj, mert időközben megtanultuk az egyik kézből a másikba tenni a tárgyakat, ami állítólag borzasztó bonyolult agyi koordinációt igényel. Szóval okos, de lusta, és a lányokat szereti.