Van a fejemen egy hupli. Úgy egy éve vettem észre, akkor még kis borsónyi volt, azt hittem, csak valami pattanás, de igazság szerint azóta folyamatosan nő, most már van vagy 1,5 centi átmérőjű. Nem fáj, nem látszik (a maradék hajam takarja), de azért eléggé aggaszt a dolog, már csak a növés miatt is.

Így nem volt mit tenni, muszáj volt megmutatnom egy orvosnak, és mivel a szülés óta még nem látott a háziorvos, ezért gondoltam, egy füst alatt kérek valami beutalót tőle, hogy kivizsgálják a huplimat, meg elviszem a kórházi zárójelentésemet is.

Csütörtökön 4-től rendel a doki, de mivel általában bazi nagy nála a tömeg, első akartam lenni, ezért már 1/4 4-kor elindultam. Sárit megszoptatva és tisztába téve itthon hagytam az apjával, gondoltam, 1/4 5-kor már itthon is leszek.

Amikor odaértem, már ketten vártak, szóval én voltam a harmadik. Az utánam jövő néni szerint azonban csak a negyedik, mert ő látott engem, amint befordultam a sarkon, de mivel én gyorsabban megyek, lehajráztam - ami szerinte nem igazság, szerintem meg a célbaérés számít, nem az, hogy ki indult korábban, és engem otthon várt egy baba, ő meg amúgy is rohadtul ráér - úgyhogy önhatalmúlag harmadiknak kiáltottam ki magam. 

Még szépreményű terhesként sűrűn megfordultam a rendelőben, ui. a TB-nek kéthetente kellett arról igazolás, hogy még mindig terhes vagyok, de olyankor előrekönyörögtem magam a nagy hasammal - amit többé-kevésbé mindenki megértett. Most viszont nem volt nálam a produktum, meg amúgy sem akartam Sárit magammal cipelni sok beteg ember közé (bár a legtöbbjük egyszerűen csak öreg, és az a bajuk), és hát ne használjam már fel a gyereket a saját érdekeim érvényesítésére, szóv