Azt látni kellett volna (meg lefényképezni, de a gép mindig a kritikus pillanatokban merül le)! Sári imád a nagykádban velem fürdeni, de leginkább a sárga felhúzható kacsát imádja (ami egyesek szerint hattyú - rút kiskacsa, maradjunk ennyiben). Arccal a víz felé fordítom, az apja pedig elindítja a kishavert - Sárifüles pedig, mint az őrült, elkezd a lábával kalimpálni, a kezével nyújtózkodik a kacsa felé - a kalimpálással löködi maghát előre, amíg el nem éri vágya tárgyát, a szájqa tátva, minden porcikájával akarja a cuccost. Amikor megkaparintja, az első dolga, hogy a szájába tömi - de a lábával tovbábbra is kalimpál örömében, ami azt jelenti, hogy engem (aki mögötte vagyok, és tartom), jól összerugdal.

Amúgy kijelenthetem, hogy imád fürdeni: amint meglátja a kádat, a vizet, vagy csak leteszem a fürdőben a pelenkázóra, már nagyban vigyorog. Velem pedig azért jó fürdeni, mert ilyenkor jobban tud pancsolni, amibe aztán frankón kifárad, és gyorsabban el is alszik.

Sajnos a közös fürdés két felnőttes feladat - ezért csak akkor tudjuk megejteni, ha Cs. is itthon van fürdésidőben, ami meg csak ünnepnapokon adatik meg...