Az ember terhesen általában számtalan könyvet olvas a terhességről, ettől hárommal többet a természetes szülésről (a császármetszésről egyet sem - talán mert nem írtak még róla könyvet), de az biztos, hogy szinte egyet sem olvas el (végig) arról, hogy ugyan mi a fenét kell majd kezdenkie a gyerekkel.

Nos, én nem ilyen voltam, mert fellapoztam a Spock-ot, de amikor az első tíz oldalon arról ír, hogy az amerikai szülőknek mekkora felelősségük van abban, hogy politizáló utódokat neveljenek (jó, 92-es kiadás, lehet, hogy ezért), akkor felment bennem a pumpa, és nem olvastam tovább (mintha nem lenne mindegy, hogy az amerikaiak apolitikusak-e vagy sem).

Viszont elejétől végéig elolvastam a Szoptatás c. könyvet, még terhesen, mert az egyik legnagyobb parám az volt, hogy majd nem tudok szoptatni (tulajdonképpen így visszagondolva egyszerűen mindenen paráztam, és parázom most is...). Mondjuk, nem gondoltam, hogy ebben az egyben szerencsések leszünk, mert könyv nélkül is flottul megy majd minden, de tényleg nagyon bizonytalan voltam az egésszel kapcsolatban. Emlékszem, mennyire kinevetett az a csecsemős nővér, akit amikor még nem volt tejem, megkértem, hogy segítsen mellre tenni Sárit, hogy beinduljon a tej... ő közölte, hogy a tej mindenképpen beindul, de azért persze tegyük mellre az amúgy állandóan alvó babát.

Azt viszont sejtettem, hogy szoptatni jó, nemcsak a babának, de nekem is. Nem gondolom, hogy attól lesz valaki jó anya, mert hatéves koráig szoptat (vagy mert természetesen szült), és egy csómó boldog és kiegyensúlyozott gyerek mászkál a világban, aki tápszeres volt, de az biztos, hogy a jó szoptatás élménye minden anyának és babának kijárna.

Szeretek szoptatni. Azt is szeretem, hogy Sári is szereti. Ezzel nemcsak hurkásítani lehet a porontyot, de meg is lehet vele nyugtatni, vagy elaltatni (csak így lehet elaltatni). De a legeslegjobban azt szeretem, ahogy az apró kezecskéivel az én kezemet símogatja, miközben minden idegszálával az étkezésre koncetrál. Így még soha senki nem érintett meg, az biztos. És ezt nem cserélném el semmire a világon. 

Szerző: anna_over_the_moon  2008.09.16. 22:14 5 komment

Címkék: szoptat csipet

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr334580051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eszter · www.renatababa.blogspot.com 2008.09.17. 01:41:26

Nálam ez a téma a gyengepontom,mert én bármennyire akartam,nem jött össze a szoptatás,(most nem akarom részletezni miért) de a másik oldalt nem ismerheted:cumisüvegszopás közben is a kézérintés megvan,még ugyan jól emlékszem mekkora élmény volt ez nekem!!!!!!!!!!!!

Ismeretlen_44444 2008.09.17. 16:52:18

Mondjuk ezt nem tudtam (mármint a kézérintést). Nekem szerencsém volt (van) a szoptatással, mert ez tényleg gond nélkül ment, de mint mondtam, nyilván nem ettől leszel jó avgy rossz vagy akármilyen anya. A sógornőm mondjuk nm szoptatta egyik gyerekét sem, és nem mondom, hogy direkt örült neki, de neki tápszerezni kényelmesebb volt. Így apa is be tudott segíteni, ami valljuk be, néha tényleg nem utólsó szempont. :-) Sári egyébként imád szopizni, néha mér úgy érzem, túlságosan is, mert enni egyenlőre nem nagyon akar. Talán fel kellene hagynom az almával végre...

Ismeretlen_91082 2008.09.17. 22:03:26

Szépen leírtad, csodálatos dolog a testedből táplálni valakit, persze nem ettől függ a jó anyaság, de jó lenne, ha mindenkinek sikerülne, és átélhetné ezeket a pillanatokat.

Ismeretlen_75240 2008.09.18. 08:52:53

A barátnőm csodálkozott rá mindig a fiára, hogy milyen csodálatos, hogy az ő tejétől nőtt olyan hatalmasra (ő is kisbálna). Mostmár én is szeretek szoptatni... eleinte nagyon fájt nekem, de most tökéletesen rááltunk a megfelelő mennyiségre. Viszont Márk nem simogat, hanem ütöget, gyűröget, rugdos és néha csípked közben... aztzán odabújik és elalszik

Ismeretlen_44444 2008.09.18. 09:10:26

Nekem szerencsére szinte sosem fájt (leszámítva az első hetet, amikor a sok fejés viselte meg a csajokat). Néha most már fáj, mert Sári bizony beleharap. Márk is fog majd símogatni, legfeljebb nem most és nem a Tiedet... :-))))
süti beállítások módosítása