Az ember terhesen általában számtalan könyvet olvas a terhességről, ettől hárommal többet a természetes szülésről (a császármetszésről egyet sem - talán mert nem írtak még róla könyvet), de az biztos, hogy szinte egyet sem olvas el (végig) arról, hogy ugyan mi a fenét kell majd kezdenkie a gyerekkel.
Nos, én nem ilyen voltam, mert fellapoztam a Spock-ot, de amikor az első tíz oldalon arról ír, hogy az amerikai szülőknek mekkora felelősségük van abban, hogy politizáló utódokat neveljenek (jó, 92-es kiadás, lehet, hogy ezért), akkor felment bennem a pumpa, és nem olvastam tovább (mintha nem lenne mindegy, hogy az amerikaiak apolitikusak-e vagy sem).
Viszont elejétől végéig elolvastam a Szoptatás c. könyvet, még terhesen, mert az egyik legnagyobb parám az volt, hogy majd nem tudok szoptatni (tulajdonképpen így visszagondolva egyszerűen mindenen paráztam, és parázom most is...). Mondjuk, nem gondoltam, hogy ebben az egyben szerencsések leszünk, mert könyv nélkül is flottul megy majd minden, de tényleg nagyon bizonytalan voltam az egésszel kapcsolatban. Emlékszem, mennyire kinevetett az a csecsemős nővér, akit amikor még nem volt tejem, megkértem, hogy segítsen mellre tenni Sárit, hogy beinduljon a tej... ő közölte, hogy a tej mindenképpen beindul, de azért persze tegyük mellre az amúgy állandóan alvó babát.
Azt viszont sejtettem, hogy szoptatni jó, nemcsak a babának, de nekem is. Nem gondolom, hogy attól lesz valaki jó anya, mert hatéves koráig szoptat (vagy mert természetesen szült), és egy csómó boldog és kiegyensúlyozott gyerek mászkál a világban, aki tápszeres volt, de az biztos, hogy a jó szoptatás élménye minden anyának és babának kijárna.
Szeretek szoptatni. Azt is szeretem, hogy Sári is szereti. Ezzel nemcsak hurkásítani lehet a porontyot, de meg is lehet vele nyugtatni, vagy elaltatni (csak így lehet elaltatni). De a legeslegjobban azt szeretem, ahogy az apró kezecskéivel az én kezemet símogatja, miközben minden idegszálával az étkezésre koncetrál. Így még soha senki nem érintett meg, az biztos. És ezt nem cserélném el semmire a világon.
Mondtok, amit mondtok