Nos, minthogy hazaköltöztünk, eggyel több kiságyunk van a kelleténél. Mert hogy anyukám vaterázott anno egyet, és hát így is annyi a cumónk, hogy egy ilyen monstrumot nem akarok takargatni, ezért újfent feldobtam a vaterára - igaz, drágábban, mint ahogy vettük, mert szerintem baromi olcsón jutottunk hozzá. Volt már arra példa, hogy sikerült keresni a vaterázással... hátha most is így lesz. Akkor lassan összejön a babakocsi...

Kis túlzással azt állíthatom, hogy amióta itthon vagyunk, Sári pocsékul alszik - azt is leginkább velem a nagyágyban. Nem tudom, hogy ez a környezetváltozásnak, az egyre kevésbé tápláló tejnek, vagy  a fogacskáknak köszönhető-e, de tény, hogy ma éjjel pl. 4-szer ébredt, amikor is úgy gondoltam, hogy véglegesítem magam mellett az ágyban, és ötödszörre, amikor nyöszörögni kezdett, még arra is vetemedtem, hogy hasra fordítottam (én, őt, hasra, légzésfigyelő nélkül), mert így legalább aludt. Nappal szinte lehetetlen betenni a kiságyba, még akkor is, ha szopival altatom el, de leginkább csak a babakocsiban hajlandó szundítani úgy 40 percet, azt is csak akkor, ha tologatjuk. Szegény anyu az egész környéket többször bejárta a kisasszonnyal a hétvégén.

Tudom, hogy nem kellene az együttalvásra rászoktatni, de egyébként nekem is sokkal kényelmesebb így, mert amikor megébred, csak gurítom a cicihez, és már kész is vagyunk. Nem kell kitakarózni, feltápászkodni, keresgélni a sötétben - csak gurít és kész. 

Úgyhogy 2 -azaz 3 az utazóággyal együtt- eladó kiságyam is van.