Tehát, mint tegnap pedzegettem, mozgalmas hétvégénk volt.

Csütörtökön mindahányan itthon voltunk, így Cs. és én az utolsó dobozt is kiürítettük, és bár a holmink nagy része nem a végleges helyére került, mivel még várjuk a komódokat, legalább már a dobozokat nem kerülgetjük.

Még korábban befejeztük Sári szobáját, ahol ugyan egyenlőre nem alszik (úgy döntöttem, hogy a bébiőr megérkezéséig kap haladékot az átköltözésre, amit pedig a sógornőm fog szállítani, ha végre megtalálja). Ennek ellenére szerintem szép lett (bár a függönyt még lecseréljük...).

Olyanokról pedig nem is értekeztem, hogy Sári már mennyire jól eszik: 11 körül kap valami komolyabban, husis bébiételt, vagy főzeléket, aztán 3 körül kis gyümölcsöt (a banán a kedvence), este pedig megint főzeléket. Bár a cicit elfogadja utána, szerintem nem nagyon szopizik ilyenkor - de az éjszakai műszak továbbra is rendületlen, elkanászodott a kiscsaj, ez az igazság.

Pénteken délelőtt Cs. dolgozott, de délután felkerekedtünk, és héthatáron át elutaztunk a sógornőmékhez. Kicsit féltem, mert Sári újabban rosszul tűri az idegeneket, és sajnos őket ritkán látja csak, de annak ellenére, hogy már jócskán este volt, mire odaértünk, és a két lány rögtön letámadta a babát, Sári totál jól elvolt, vigyorgott, meg minden. Igaz, a fürdést aznap végigordította, de mindent azért nem lehet, ugye. 

Kiderült a hétvégén, hogy Sári imádja a gyerekeket: nem is kell, hogy vele foglalkozzanak, egyszerűen azzal is elvan, ha nézheti, ahogy azok játszanak. Érdekes módon a felnőttekkel ez nincs így, őket nem szereti csak úgy nézegetni. 

Megint volt persze látogató-dömping, de Sári ezt is tök jól viselte, sőt, úgy tűnt, hogy örül is a rengeteg embernek, akik csodálják. A nagyapjától egy kicsit félt ugyan, de akkor nagyon álmos volt, utána már ment a haverkodás ezerrel. Ja, és be nem állt a szája: nem gagyogott ugyan, de végig gőgicsélt, ahova be-becsusszant egy-egy értelmes hang is, de azért még csak az ööö-zés a jellemző. Nem baj, haladunk, haladunk.

Az alvás mondjuk katasztrofális volt. Először is itthon felejtettük a légzésfigyelőt. Na már most, hogy alszik az az anya, akinek a gyerekénél már vagy tízszer riasztott a kütyü, akkor, ha nincs kütyü? Szarul. Aztán sári sokszor ébredt mindkét éjszaka, de főleg akkor volt szörnyű, amikor át kellett állítani az órát, ui. Sári eleve vagy tízszer kelt azon az éjszakán, és ráadásnak négykor, vagyis új idő szerint háromkor, végleg. Persze jóformán az egész napot átaludta utána, de nekem nagyon kimerítő volt a hajnali hancúr. Mondjuk hazatérésünk óta sem múlt el a virgonckodás, így az éjszaka-átalvás csillagászati messzeségekbe került - ismét. 

Odafele úton egyébként egy tündér volt a kiscsaj, és visszafelé is, mert majdnem végig aludt. De amikor felébredt! 40 km-re a céltól... és már sötét volt, úgyhogy bármit csináltam, ez úgy, de úgy ordított, hogy már nekem is kicsordultak a könnyeim. Amikor behoztam, még mindig hüppögött, és vagy 10 percig nem tudtam letenni, annyira bújt hozzám.

Összességében nagyon jól telt a hétvége, igaz, már megint nem pihentünk semmit. A sógornőménk hamarosan meglátogatnak minket - muszáj volt beleegyezniük, mert a két leányzó sírt, amikor hazajöttünk, és Sárinak is kell a társaság!