Hát bekövetkezett: az én kismanóm megbetegedett.

Sejtettem, hogy nem múlhat el a hétvége nyomtalanul, biztos valamelyik szottyogó orrú gyerek puszilgatta tele bacikkal Sárit, vagy egyszerűen csak hideg volt (tegnap éjjel én nagyon fáztam).

Pedig ma délelőtt még semmi baja nem volt, sőt, tök aranyos volt még magához képest is, bár az feltűnő volt, hogy többet aludt, mint szokott. Aztán délutánra bágyadozott, de még mindig jól volt, amikor is elbabkocsiztunk a boltba, ahol az én drágám rámosolygott egy nénire, majd elszenderedett. Haza babakocsiztunk, majd kicsivel később Sári sírva ébredt - és onnantól kezdve mostanáig végig sírt.

Először azt hittem, csak álmos, úgyhogy megpróbáltam visszaaltatni, de ő csak sírt és sírt. Majd feltűnően meleg volt az arcocskája, úgyhogy előkaptam a homlokhőmérőt, ami 34,5 és 37,2 között mindent mutatott - úgyhogy a popsihőmérőzés mellett döntöttem végül. Szegénykémnek még sosem mértem ott a lázát, és hát nem mondhatnám, hogy jól viselte, de sajnos hőemelkedése is volt, úgyhogy felpakoltunk, és irány az orvos (szerencsére épp rendelési idő volt).

Várnunk nem kellett sokat, bár Sárit egyszerűen nem lehetett letenni, úgyhogy nekem a karom már teljesen bedurrant. A doki megállapította, hogy megfázott, és felírt vagy ötféle szert, mindhez elmondta az utasítást is, amit nem nagyon tudtam megjegyezni, mert Sári ordított. Mindenesetre hazaérve beadtam neki a kalciumot meg a C-vitamint, emlékeim szerint ezzel kellett kezdeni, aztán próbáltam letenni aludni, de ahogy vízszintesbe került, sírni kezdett. Csak vagy három orr-porszívózásn után és sok-sok szopi alatt tudott végül elaludni. Egy fél óra elteltével becsempésztem a kiságyba, de nemsokára fel kell kelteni lázat mérni, mert ha feljebb ment, akkor muszáj lesz csillapítani.

Nemcsak Sári van szarul, hanem én is. Nagyon megviselt ez a kis nátha - pedig nekem tulajdonképpen kutya bajom. De ilyen még nem nagyon volt, hogy csak sír, sír és én egyszerűen nem tudok vele mit csinálni. Szegénykém úgy bújt hozzám, én meg nem tudtam segíteni!

Az vigasztal, hogy ilyen babáknál gyorsan jön a betegség, de gyorsan is megy. Remélem, holnapra már kutya baja!

Viszont sajnos le kellett mondanunk egy rég várt babás-talit a betegség miatt, de sebaj, ami késik, nem múlik!