Szombaton ismét Sárival kettesben jártuk meg a nagy Budapestet, igaz, már az új ülésében csücsült, így látott volna, ha nyitva lett volna a szeme... de nem volt, mert persze fifikásan alvásidőben indultunk, úgyhogy kb. a kapunál aludt el.

J-ékhez voltunk hivatalosak, adventi mézeskalács-partira, ahova -nem tudom, hogy csinálta- de öt darab 9 hónap körüli babót sikerült meghívnia, illetve amíg mi ott voltunk, találkozhattunk egy négyésfél hónapossal és egy háromévessel is.

Sári a maga szolíd módján nagyon jól érezte magát. M-mel természetesen tökéletes összhangban játszottak egymás mellett, és az egyik kislánynak kitúrta a fikuszt az orrából, de amúgy tüneményes és aranyos volt, egyáltalán nem nyafogott a sok ember és baba láttán, sőt, mindenkire vigyorgott és szuszizott, ahogy az utóbbi pár napban már várható volt tőle. J. amúgy most mesélte, hogy az övé -talán Sári hatására- újrakezdte a szuszizást, úgyhogy ragályos a dolog, tessék vigyázni.

No, a buli természetesen úgy felpörgette a kismanót, hogy kerek öt órán keresztül nyomta ébren, ennek köszönhetően persze végig durmolt hazafelé is, illetve az sem túlságosan zavarta meg, hogy kivettem a kocsiból, levetkőztettem, és betettem a kiságyába. 

Az elbaszarintott mézeskalácsok, amiket csináltam, természetesen ott maradtak, úgyhogy ha J. talált béna szívecskéket, meg ilyesmit, akkor az biztos az enyém. A kézre, amelynek manduladarabkákból voltak a körmei, határozottan emlékszem...

Újdonság továbbá, hogy ismét folyik az orra, amit én rendületlenül porszívózok, visító sírás ide, vagy oda. Gyerek ölbe vesz, kéz-fej-láb leszorít, egyik orrlyuk befog (Sári eközben természetesen már vörös fejjel, hangtalanul sír), és szív, szív, szív. Kemény, de muszáj, mert nem szeretném, ha rosszabbodna. Ettől eltekintve a kedve jó, és nincs láza sem, úgyhogy gondolom szokásos téli taki, egy-két nap, és elmúlik. Azért a biztonság kedvéért adok neki Calcimusc-ot.

Ma az egészséges rendelésen az is kiderült, hogy a kilenc hónapos majd' 9 kiló (8980 g), igaz, ma még nem kakilt, és előtte nem sokkal ebédelt, de azért így is látszik, hogy hízott a kis hájpacni, aki amúgy mostanában úgy kúszik (természetesen továbbra is nyafogva és csak moderált távolságokat, nagyon érdekes dolgokért), hogy a popóját feltolja az égbe, miközben a törzsét oldalra fodítja, és így csúszik előre. Sajátos technika, sikerült is felvennem (miközben a kameráért kúszik, nyafogva-sírva), úgyhogy mostantól Cs.-nek is el kell hinnie, mert eleddig ő még nem látta a lánya produkcióját.

Ja, és már hangot is ad, ahogy tapsol. Ennek Sári úgy örül, hogy szinte folyamatosan tapsikol. Vagy a mutatóujjával böködi a dolgokat, olyan elmélyülten, minta éppen deriválna.