Anyuék már annyira türelmetlenül várták, hogy hazamenjünk Sárival, hogy kedd óta itt dekkolunk náluk. Egész költözést kellett lezavarni, hogy ide tudjunk jönni, ugyanis bár Anyu mostanában rákattant a vaterára, és baromi sok babaholmit vett viszonylag olcsón, azért pár dolog…

Íme az elálló fülecske: Mellesleg Sári épp Cs. vállán leselkedik a világra - mostanában ez a kedvenc elfoglaltsága. 

Minden részrehajlás nélkül megállapítottam, hogy Sári gyönyörű kisbaba. Akkor is azt mondanám, ha nem az enyém lenne. Biztos. Sajnos azonban akármennyire is szeretném, nem látom az én vonásaimat benne, tiszta apja. Ezt már a kórházban is felfedeztem, és akkori…

Még a terhességem alatt (kb. a 6. hónapban) írtam egy emailt az anyakönyvvezetőnek, akinél házasodtunk, hogy küldje már el a házassági anyakönyvi kivonatot nekem, mert ennek hiányában az állam nem hiszi el, hogy Cs.-é a gyerek (illetve csak akkor, ha valami apasági nyilatkozatot…