Bár itt már találtam valmifajta választ a bennem is felmerülő kérdésre, de mégis, vajon hogy lehet a talajjal 45 fokos szöget bezáró gyermek nyakig kakis? Mazsolám ugyanis békésen szopizott a kezemben, kicsit megemelve, hogy ne nyeljen félre (mohó a drága), majd kis vörösödés…

Sári a mai séta alkalmával még két óráig sem bírta szopi nélkül, így a lakótelep kellős közepén olyan visításba kezdett, hogy azt hittem, menten fölrobban. Az egész gyerek tiszta lila volt, mert már levegőt sem vett rendesen az ordítástól, így nem volt mit tenni, kénytelen…

Nem szép dolog tőlem, hogy leszólom más gyerekét, de a kórházi szobatársnőm babája olyan csúf, hogy arra szavak nincsenek. Emlékszem, amikor a PIC-en megláttam a kislányt, először eltátottam a szám, de aztán azt is láttam, ahogy az anyukája gyönyörködik benne... vajon az is…

Sári most már elég nagy (2 hónapos), hogy mindenféle tapasztalásra tegyen szert a világban, és én, a gondos anya nem vagyok rest mutogani neki a dolgokat. Az első ilyen a séta. Ezt Sárikittyom rendszerint végigaludta, legalább is pisis egy hónapos koráig, most már viszont…