Hihtetlen, milyen nagylány már... A minap kénytelenek voltunk a szuper Peg Perego Viaggo hordozót elpakolni, mert kilóg a kis feje belőle, így viszont szart sem ér, arról nem is beszélve, hogy overálba beöltöztetve frankón gyömöszölni kellett, hogy egyáltalán a feneke érintse…

Sári tegnap este 10-kor felsírt, én pedig épp a CSI NY-t néztem, ahol a csúcsára ért a történet, mert kiderült volna, hogy a két siheder miért gyilkolta meg brutális kegyetlenséggel a barátnőjük apját, ezért inkább beküldtem Cs.-t. Aki ugyan puffogott, de bement, és kivette…

Amióta hazajöttünk, állandóan az orvosokat járom: volt ugyepár sűrgősségi esetem, aztán ott volt Sári fülbaja, meg időközben voltunk vele szemészeten is,ui. picit mintha bandzsítana, de szerencsére csak úgy látszik, mert széles az orrnyerge, de nincs szemtengelyferdülése. No…

Az elmúlt pár éjszakánk elég tré volt: nem elég, hogy Sári kb. ezerszer ébredt, én nem tudtam aludni, de ha mégis sikerült, rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy Cs., Mama, Sári és én egy vonattal utazunk Győrbe. A vonat valami folyóparton ment, de az inkább hasonlított…