Tegnap egészséges rendelésen voltunk, mert Sári 10 hónapos (ma). Megmérték a súlyát, 9020 g, vagyis mindössze 20 g-t hízott az előző hónaphoz képest... ez nem túl sok, bár a doki szerint semmi gond, biztos lemozogja a kaját... hja, aztán megkérdezte, miket csinál, és amikor kiderült, hogy még nem tud egyedül felülni, illetve csak akkor áll, ha felhúzom, és akkor is lábujjhegyen, akkor már hümmögött, és megejtette, hogynem ártana egy fejlődésneurológiai vizsgálat. Az SZTK-ban állítólag 5 hónap a várakozási idő, így inkább magánrendelést javasol.

Eléggé megijesztett, de aztán ma járt itt a védőnő (persze megint elfelejtettem, hogy jönni fog, úgyhogy marha nagy kupleráj várta...), aki szerint viszont nincs elmaradva. Igaz, ő mondjuk természetes közegében látta Sárit, nem pedig egy vizsgálóasztalon, ahol nyilván kevesebbet csinált. Mindenesetre a vizsgálat ártani nem árthat, de előbb rendezzük le a füleket, amivel még mindig szenvedünk. Most újra taknyos, és ezért is, meg azért is, mert Karácsony előtt a lelkemre kötötték a fülészeten, hogy januárban vigyem vissza, így ma újra meglátogattuk az SZTK-t. Meglepően keveset kellett várni, mindössze egy órát az időpontunkhoz képest. Most egy huszadik orvos rendelt (eddig akárhányszor voltunk, majdnem mindig más doki volt, és mind kb. 25 éves...), aki szerint Sári füle mit sem változott, nem gyulladt, de váladékos. Amikor közöltem vele, hogy november óta nyűglődünk a fülével, akkor megemlítette, hogy esetleg gond lehet az immunrendszerével, mert nem jár közösségbe és szopizik, vagyis elvileg ilyen sűrűn nem lehetne beteg. 

Paff vagyok, mert én ugyan nem tudok sokat az immunbetegségekről, de azért ez elég szarul hangzik. Mindenesetre azóta konzultáltam a háziorvossal, aki ígért holnapra egy laborbeutalót, úgyhogy a héten még vérvételre is megyünk. Jajj, remélem semmi baja...

Egyébként tegnap benéztünk az egészséges rendelésre, de mivel egymilliárdan voltak, így inkább elmentünk vásárolni, és csak később mentünk vissza. Sárit most már nem hordozóban vagy babakocsiban viszem a boltba, hanem a bevásárlókocsi gyerekülés részére ültetem, amit annyira élvez, hogy arra nincsenek szavak. Tegnap a Müllerben voltunk, ami ráadásul még szép is - Sári pedig csak ámult-bámult a sok csillogás láttán. Persze, mindent meg akart fogni, és enni, ahogy jó gyerekhez illik, de egyáltalán nem hisztizett. Amúgy egy újabb logisztikai kihívás a "boltban hogy öltöztessem?" témaköre, ui. a boltokban kb. ezer fok meleg van, a gyerek meg nyakig beburkolva az overáljában, amit természetesen baromi nehéz róla lehántani. Vékonyabba nem merem öltöztetni...

Ma éjjel amúgy nem ébredt fel egyszer sem, csak negyed 6-kor, de hősiesen megálltam 6-ig a szoptatást, amikor is kedélyesen visszaaludt mellettem, és együtt kummantottunk 8-ig. Olyan is régen volt, hogy Cs. előbb kelt, mint én...