Javulófélben vagyunk, már ami a taknyot és az éjszakákat illeti. Volt már olyan, hogy Sári fél 7-ig vígan aludt a saját szobájában, de legalább is nem csapott zajt, de rendszerint fél 6-6-ig kibírja egyedül. Így azt a következtetést vontam le, hogy bizonyára megbarátkozott a helyzettel. Amúgy napközben nagyon jól érzi magát a szobájában, gondolom, mivel eddig sokat nem voltunk ott, így minden konektor, sarok, és porcica újdonsült, felfedezésre váró ismerős lehet.

Megvontam tőle a gyümölcslevet, mert az az elméletem, hogy biztos azért nem hízott semmit, mert napi fél liter hígított gyümölcslevet is képes volt beszipolyozni. Így egészen vacsora utánig csak vizet, illetve anyatejet kap, de ha jól evett este, akkor kap egy kis, nagyon felhígított gyünölcslevet is, ugyanis a vízből jó, ha 30-40 ml-t megiszik, és félek, hogy kiszárad. Amint meglátja a cumiban a színes löttyöt, olyan élvezettel veti rá magát, mintha hetek óta nem evett/ivott volna semmit. Sajnálom, de azt azért el kell ismerni, hogy sokkal jobban eszik a vízivás óta...

Sárikittyom amúgy egy könyvmoly, minden könyvet fogyaszt válogatás nélkül. A Fizika összefoglaló ill. Csibi a kedvence, de az Első könyvem: számok is megfoghatta, mert a múltkor kitépett belőle egy lapot, és élvezettel eszegette, amíg észre nem vettük. Ennek örömére vateráztam neki vagy 10 könyvet a névnapjára, neki valókat, de nem puha bébikönyveket, hanem igazi nagylányos kemény könyveket. Mesélni is szoktunk: odakuporodik hozzám, és nekem kommentálnom kell a képeket ő pedig lapoz (rendesen, nem csak úgy...). Ha véget ért a könyv, akkor megfordítja, és kezdhetem előről. Hihetetlen...

Pár napja kezdte el, hogy lapozgatja valamelyik könyvet, és közben sikong, vagy kiabál. Nem tudom, mire fel ez a hangnemváltás, de láthatóan tetszik neki. Tegnap sikerült felvennem, ahogy vagy öt percig egyfolytában sikoltozott, és az sem zavarta, hogy senki nem foglalkozik vele.

Ülésből el tud már feküdni, bár azért még mindig van, hogy csak úgy eldől. Ilyenkor nagyon megijed, vagy meglepődik, és sírni kezd, de olyan igazi kisgyereksírás ez nem, pedig babás. Ha felveszem, akkor persze rövid időn belül megnyugszik. Aztán mostanában fejlesztette ki az ülésben való pörgés tudományát is: vagyis körbe-körbe forog, úgy, hogy az egyik kezével és lábával hajtja magát. Nagyon tetszett ez is neki, mert tegnap este eldőlésig gyakorolta, illetve ma reggel is tartott belőle egy bemutatót (miközben sikongatott). Az egyik unokatesója egyébként mászás helyett "seggelt", vagyis a popóján közlekedett, olyan gyorsan, hogy alig lehetett utolérni - lehet, hogy Sáriban is tombolnak a gének, és ő is ezt a fajtáját választja majd a mozgásnak.

Ugyanakkor azt olvastam, hogy a mászás nem azért fontos, hogy A-ból B-be tudjon eljutni a gyerek, hanem azért, mert ehhez a mozgáshoz a két agyfélteke harmonikus, összehangolt finom működése szükséges, és olyan idegkapcsolatokat fejleszt, amit más mozgással nem lehet. Későbbi tanulási, magatartásbeli anomáliákat okozhat, ha a baba nem tanul meg mászni... Nos, nem tudom, nem vagyok szakértő, de majd a fejlődésneurólógián megmondják...

...ahova még egyenlőre nem megyünk, mert először az immunológiát kell lerendezni. Ez vérvétellel kezdődik, de a beutalóért csak tegnap tudtam elmenni a háziorvoshoz a zord idő miatt, úgyhogy laborba csak hétfőn megyünk (előre félek, mi lesz), úgyhogy eredmény gondolom 1 hét múlva. Ha rosszak a leleletek, akkor mindenképpen kell menni immunólógushoz (a laborvizsgálatot a háziorvos intézi). A szívem mélyén érzem, hogy nincs baj, remélem, igazam lesz.

Ha pedig ezen túl vagyunk, akkor benevezünk egy fejlődésvizsgálatra is. Ha ott találnak valamit, és javasolják, akkor lehet, hogy benevezünk egy Gekko tanfolyamra. Az a baj vele, hogy hallottam már róluk hideget és meleget is, tény, hogy marha drága egy tanfolyam, és nem vagyok biztos abban, hogy egy profitorientált szervezet nem próbál meg mindenáron lehúzni... lehet, hogy egy mezei gyógytorna, bár nem olyan fancy környezetben, de hatásosabb... Mindegy, majd meglátjuk, ha odakerülünk.

Tegnap egyébként elmaradt a hastánc, így helyette elmentem jelmezt turkálni Sárinak, mivel M. első szülinapja épp farsangra esik, és kötelező beöltözni. Jelmezt nem találtam (az ő méretében csak csontvázas jelmez volt, de azt egy kislánynak nem venném meg...), viszont kitaláltam, hogy mi lesz, és azt hogyan fogom megcsinálni. Nem nagy ötlet, de egyenlőre titok. Azt is tudom, én mi leszek (mert a felnőtteknek is be kell öltözni), és szerintem az tuti ötlet, remélem, sikerül jól megvalósítani, bár még jó pár kelléket meg kell hozzá vennem.

Szeretem amúgy az ötletes jelmezeket. A kedvenc jelmezem eddig a "Hópehely" volt, amiben az volt a legötletesebb, hogy senki nem ismerte fel, hogy mi vagyok. De legalább szép volt... Amikor jampecnak öltöztem, az sem aratott nagy sikert, pedig őrült nehéz volt tupírozva beszárítani a hajamat... Idén garantálom, hogy felismerhető leszek!