Annyira elfoglaltak voltunk az elmúlt pár napban, hogy nem maradt erőm írni, de a tegnapi nap mindenképpen megérdemli, hogy bővebben kifejtsük.

Csütörtökön a legnagyobb hóesésben mentem beutalóért a laborba, hogy kiderítsük végre, van-e Sárinak valami immunproblémája. Mivel péntekre sem javult az idő, így úgy döntöttem, aznap már nem megyünk az SZTK-ba, maradt minden hétfőre. Az egy mellékes dolog, hogy kb. 2 órámba, 4 sikertelen telefonomba került kideríteni, hogy hogyan működik errefelé a laboros rendszer, vagyis, hogy nincs előjegyzés, mindeki megy, amikor akar, de a gyerekeket előre veszik. Vizeletet vinni kell, ezért vegyek vizeletgyűjtő zacskót a gyógyszertárban, és lehetőleg aznap reggel vegyem le a pisit. Így Cs. hozott zacsikat, bizalmatlanul mindjárt hármat.

Biztos ami biztos alapon már vasárnap délután felhelyeztem Sárinak az elsőt, hogy ha hétfő reggel valamiért nem sikerül a pisi, akkor legyen vasárnapi tartalék. 4-kor el kellett mennünk otthonról (társastáncra), de addig ötpercenként csekkoltam a zacskót, de eredmény nem volt. Ráhagytam hát anyura a gyereket pisistől, aki hazaérve azzal fogadott, hogy volt ugyan pisi, aminek egy része a zacskóba is került, csakúgy, mint az őt szorosan követő kaki, így az eredmény sajnos értékelhetetlen. Sebaj, van még egy esély, ezért a délutáni alvás után Sáribaba újabb zacskót kapott a pelusába - de olyan izgága volt, amilyen nem szokott amúgy lenni, így a zacsi lecsúszott a helyéről, a pisi pedig következésképpen melléfolyt. 

Nem volt több esélyünk, maradtunk hát a hétfő reggelnél - ezért amikor Sári hatkor kopogtatott a reggeliért, kapásból kapott egy zacsit a nunijára - de a reggel 8-as indulásig egy csepp sem ment bele, ellenben mellé annál több. Kicsit felhúztam magam, mert nem igaz, hogy nem lehet azt a zacskót odavarrni, vagy valami, hogy be tudjam gyűjteni a pisijét, és attól is nagyon féltem, hogy nehogy akkor katéterezzék, vagy hasonló, de nem volt mit tenni, el kellett indulni a vérvételre.

Az SZTK-ban azt hittem, eldobom az agyam: a labor előtt kb. 150 ember, a három betegfelvételes ablak előtt úgy 40-40 ember várakozott, és egy ajtón hívták be az embereket vérvételre, ahol ugyan 3 nővérke böködött, de azért akkor is iszonyat sokat kellett volna várni. Mondjuk, nem voltam szívbajos, és simán előretolakodtam az ablaknál, amit a sorban állók nehezményeztek ugyan, amit tökéletesen megértek, de ha Sáriról van szó, akkor nem érdekel a jómodor. Így végül kb. 3 perc alatt bejutottunk, bár azt a 3 percet is legszívesebben valami elzárt helyen töltöttem volna a kismanóva, nehogy az az uszkve 270 ember valamivel megfertőzze. 

A vérvétel iszonyatos volt: az ölembe kellett ültetnem, úgy, hogy a lábam közé szorítottam a lábait, a kezemmel pedig át kellett fognom a két karját. Emellett egy nővér még pluszban lefogta azt a karját, ahonnan a vért vették - volt ám sivítás, sírás, feszegetés - annyira vörösödött szegénykém, annyira erősen kellett fognom, hogy attól féltem, eltöröm valamijét. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire lecsöpögött a vére a kémcsőbe, ő persze végig ordított, meg próbált szabadulni, egészen beleizzadtunk mindannyian. Amikor végre kihoztam, még vagy 10 percig sírt, meg hüppögött, később pedig a liftesnéni látványára is sírva fakadt, mert fehér ruhában volt szegény. 

Na, de ezzel ugye még nem volt vége, hiszen a pisit csak be kellett mutatnunk, amire délután kettőig kaptunk haladékot. Így mivel Sári hazafelé elaludt, becsempésztem a kiságyba, dédire hagytam, és elszaladtam bilit venni, hátha abba véletlenül belepisil. Nem a legideálisabb megoldás, mert a bili nem steril, mint a zacskó, de valamibe akkor is össze kell gyűjtenünk a nedűt...

Amikor felébredt, és tízóraizott, épp tízkor, befűtöttem a szobájába, levettem az amúgy tiszta pisi pelusát, és ráültettem a bilire. Először nagyon nézett, hogy ez most mi a fene, de úgy tűnt, biztosan ül rajta, úgyhogy unaloműzésképpen játszani kezdtünk. Közben folyamatosan lestem, hogy nem történt-e valami érdekes, időnként megkínáltam gyümölcslével (kb. 500 ml-t ivott meg belőle), de a bili csont száraz maradt. Fél óra után elkezdte nagyon unni az ücsörgést, gondolom, kényelmetlen is volt neki egy kicsit, pedig nagyon édesen trónolt az amúgy egyéveseknek ajánlott bilin, állandóan nyújtotta a kezét, hogy felállna, de nem nagyon mertem hosszan levenni, mert amilyen a formánk, tutira akkor pisilt volna, amikor a kezemben van. Végül összesen kb. egy órát sikerült kibírnia a bilin, de eredmény nélkül. Mivel ekkor már tényleg borzasztóan unta a dolgot, úgy döntöttem, hogy a bili megbukott, elraktam, majd 6-8 hónap múlva újra elővesszük.

Nem volt mit tenni, fel kellett újra tennem az időközben újból megvásárolt zacskók egyikét, de most már nem bíztam a véletlenre, hanem Sárit bevittem a fürdőbe, az ottani pelenkázóra fektettem, és megnyitottam a csapot, miközben félpucér babómat nem engedtem még 90 fokban sem elmozdulni. Így a zacskó tutira a helyén maradt, én pedig lestem, hogy mikor telik végre meg. 

Az eredményre egészen fél 1-ig kellett várnunk, vagyis 2 és fél órát! Ennyit még én is nehezen bírok ki pisilés nélkül, főleg, ha ennyit iszok, úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy Sári szerintem direkt nem pisilt! Na jó, ez persze vicc, de amúgy még így, szigorú kontroll mellett is a fele mellément a pisinek, végül mintegy 15 ml-t sikerült a zacskóba tölteni. Gyorsan lekaptam, a porontyot ismét a legidősebbre bíztam, és szaladtam az SZTK-ba az eredménnyel. 

Előttem egy anyuka volt 2 pici fiúval, és azt tudakolta, hogy mit csináljon, ha a gyerek nem hajlandó a zacskóba pisilni... na, mondom, bilit ne vegyen...

Eredmény amúgy leghamarabb hétfőn, úgyhogy addig izgulhatunk.