A minap olvastam Krisztától, hogy kicsi lánya micsoda hihetetlen módon tud hízelegni, és bevallom, nem kicsit irigykedtem rá. Igaz, Zsófi már kész nagylány Sárihoz képest, és tudom, hogy nincs messze az idő, amikor majd ez a kis csomag is így tud bújni, de azt nem sejtettem, hogy már aznap megmutatja, milyen, amikor egy Halak baba kedveskedik. (A Halakról tudni kell, hogy nagyon nagy a szeretetigényük, babusgatni, dajkálni kell őket sokat).
A szeretet jelei Sárinál:
- Megosztja velem az ételét, kiváltképp a babakekszet.
- "Balam-balam-bucc" játék: úgy kell játszani, hogy én mondom, hogy "Balam-balam" jól elnyújtva, majd a "bucc"-ra összekoccintjuk a homlokunkat. Az egy dolog, hogy Sárikitty kb. 2 alkalom után dugta oda a buksiját, de újabban már a kezével is ölel, amikor "bucc"-olok.
- Csücsül mellettem a földön, és úgy odaforog, hogy hozzám tudjon bújni. Amikor átölelem, elfekszik, és hagyja, hogy simogassam, ölelgessem. Mindezt egy földöntúli mosollyal az arcán "tűri".
- Ébredés utáni összeborulás velem és a Kockásfülű nyúllal.
- Amikor álmos, és felveszem, hogy kicsit megdajkáljam (és énekeljek neki, amit érthetetlen módon imád), a nyakamba borul, átöleli a kis kezével, amennyit bír, és elkezdi csavargatni, morzsolgatni a hajamat. Olyan édes, sosem húzza meg, csak simogatja a kis ujjacskáival.
- Puszit ad. Persze, még nem cuppan, de odanyomja a száját az arcomhoz (jól összenyálaz), majd tartja az övét, hogy ő is kér.
Pár napja még azt is ideírhattam volna, hogy csak én kellek neki éjszaka, de mióta bevezettük Cs.-vel a váltott éjszakai műszakot, azóta kétnaponta ha kell, ha nem, az apját kapja éjjel (feltéve, ha felébred, mert szerencsére most már egyre gyakoribb a szünetmentes alvás reggel 6-ig). Van, hogy nem akar vele visszaaludni, és 10 perc ordítás után muszáj bemennem (általában Sári két kézzel taszítja magát el Cs-től, és mutogat az ajtóra), de tegnapelőtt pl. simán visszaaludt Cs-vel 2-szer is, amiből az egyik reggel 5-kor volt (velem sosem alszik vissza reggel ötkor!).
Azt hiszem, egyébként tudom, ki lesz Sári keresztanyja. T. lesz az, több okból is. Egyrészt szeretném, ha így is érezné, hogy a családhoz tartozik, még ha "hivatalosan" ez sajnos nem következhetett be. De jópár évig éltek együtt Zsoltival, és még akkor is, ha a kapcsolatuk nem volt mindig felhőtlen, mégis ő volt A szerelem Zsolti életében. Másrészt majdnem minden nap látja Sárit, még ha volt is az a béna megjegyzése az elején, de ettől eltekintve akármikor kértem meg valamire Sárival kapcsolatban, mindig örömmel segített. Végül pedig, de természetesen egyáltalán nem utolsósorban Sári imádja. Amikor csak meglátja, sikongatva örül, és fülig ér a szája, még az én kezemből is simán hozzá kéretkezik! amikor pedig T. elmegy, Sári általában sírni kezd... úgyhogy azt hiszem, ő lesz a tökéletes keresztanya.
A keresztelő pedig nem tudom, mikor lesz, de félek, már szaladni fog, mire sikerül összeszerveznünk...
Mondtok, amit mondtok