Sári első szülinapján egész nap takarítottam, mivel iszonyatos dzsuva volt mindenfelé, és holnap vendégeink lesznek. Így Sári - aki 3/4 6-kor kelt reggel (éjszaka nem), egész délelőtt az apjával volt, és olyan jól érezték magukat, hogy Sári lefeküdni sem akart. Végül 11-től fél 2-ig aludt, amikor is ebédelt, majd elmentünk vásárolni a holnapi "bulira". Mindig is tudtam, hogy ez egy aranygyerek, de ilyenkor különösen büszke vagyok rá: csücsül a bevásárlókocsiban, és mindent megnéz, minden érdekli, de nagyon jól viselkedik - se hiszti, se nyafogás, a pénztárosokat pedig egyenesen bűvöli a kis huncut.

Hazaérve gondoltam, bealszik, mert azért egy-egy ilyen túra rendesen lefárasztja, de végül nem így lett - így fél öt körül megültük a családi szülinapot. Sári dédije "sütötte" a túrótortát, szegény két napja ezzel dolgozott, és nagyon izgult, hogy sikerül-e majd. Szerintem jól sikerült, bár némiképp rontotta az összképet, hogy csak béna "Happy Birthday" feliratot sikerült rá találnunk a magyar helyett. Sári nézte a gyertyát, elfújni persze nem tudta, de érdeklődéssel kóstolgatta a tortát - ami nekem nagyon ízlett, Anyunak meg Cs.-nek nem annyira. Ennek persze hangot is adtak, hogy miért nincs benne több cukor, én meg annyira felhúztam magam, mert szegény Mama tényleg két napja ezzel a hülye tortával bajlódott, izgult nagyon, hogy hogy sikerül, és amúgy is minden apróságon megsértődik, akkor meg miért kell kritizálni? Arról nem is beszélve, hogy ebben a családban egyszerűen nem lehet olyat tenni, ami mindenkinek maradéktalanul megfelel - legalább egyszer ne kelljen már fanyalgást hallgatni. Nekem amúgy nagyon bejött a torta, úgy beettem belőle, hogy vacsorázni is elfelejtettem.

Sári egy ideig eszegette a szeletét, majd megunta, belenyúlt a tányérba, és azzal a lendülettel az arcára kente a túrót. Ez azért érdekes, mert Sári amúgy olyan tisztán eszik, mint egy felnőtt, és ez az újfajta játék (mármint az ételben turkálás) nagyon felkeltette az érdeklődését, úgyhogy nagy élvezettel vetette rá magát a trutyira, és kente össze a fejét mindenhol. Többet nem nagyon evett (mondjuk én igen), úgyhogy egy gyors családi fotó után Anyu megpróbálta lefektetni. 

Kb fél óra múlva szólt, hogy sajnos nem tudta elaltatni a manót, úgyhogy átvettem én, de persze nekem sem sikerült, annyira pörgött a szülinapos. Így felöltöztettem, és hagytam még egy kicsit játszani (közben megfőztem a csirkehúsos és gombás szendvicskrémeket a holnapi zsúrra, ami minden túlzás nélkül isteni lett), majd vacsora után még egy kicsit, hogy leülepedjen a kaja, és végül 8-kor fürdettük meg. Ilyen sokat egyhuzamban még sosem volt fent Sári, de végül is jól viselte, nem volt nyűgös, vagy hisztis, sőt, igazán fáradtnak sem tűnt, igaz, a fürdés után kb. egy perc alatt bealudt szopizás közben. Kíváncsi vagyok így meddig alszik, mindenesetre 365 naposan aludt először egyet csak napközben, és ez azért már valami. Nem babás, hanem olyan kisgyerekes...