Gondoltam arra, hogy ezt a bejegyzést inkább a zárt blogomba írjam, de aztán úgy döntöttem, hogy mivel ez Sárit igen keményen érint(het)i, inkább itt mondom meg a magamét.

Általában hányok a politikától, sem kedvem, sem türelmem nincs hozzá, nevetségesnek tartom, ami itt folyik demokrácia címén, és amúgy is, általában az a véleményem, hogy egy ilyen birka népnek, mint a magyar, a királyság lenne a megfelelő államforma - akkor legalább azt lehetne mondani, hogy azért nyomnak le mindent a torkukon, mert diktatúra van...

Az pedig szerintem az elmúlt húsz év csúcspontja, ami most "miniszterelnök-jelölés" címszó alatt zajlik, bár semmi kétségem nem volt afelől, hogy az "ellenzéki" SZDSZ végül csak "beadja a derekát" majd' egyhetes színjáték után, mivel az szinte biztos, hogy most nem jutnának be a parlamentbe (bár kétlem, hogy egy év múlva igen, de azért még egy év is nagy idő, azalatt össze lehet mutyizni még egy palotára valót). Az sem lepett meg, hogy az SZDSZ azért "szarozik" egy kicsit, hiszen a törzsválasztók felé -akik azért nem örülnek az állandó SZDSZ-MSZP bratyizásnak, kell mutogatni, hogy milyen frankó karakán kis párt ők. Abban is biztos voltam, hogy a Fidesz nem lesz konstruktív, és kötik az ebet a karóhoz az előre hozott választásokkal, hiszen akkor nagy valószínűséggel 2/3-os többséggel nyernének, kiütnék az SZDSZ-t, és lehet, hogy az MDF-t is, vagyis megvalósulhatna a kétpártrendszer... ami egyenes út az alkotmánymódosítgatások felé. Na, ez sem akarnám, mert szerintem a jelen helyzetben a legfontosabb a válságkezelés, nem pedig a hatalomhoz való értelmetlen ragaszkodás. 

(Amúgy én az MSZP helyében Orbán Viktort jelöltem volna miniszterelnöknek... Az lett volna az egyetlen értelmes lépés a részükről, de ez csak zárójeles megjegyzés... )

Én úgy biztos nem vállaltam volna a miniszterelnök-jelöltséget, hogy a 20. vagyok a sorban, de gondolom, Bajnai nem jár majd rosszul, mint ahogy gondolom nem azért volt szükség ennyi névre és időre, mert a többiek rosszabbak lettek volna, csak szerintem az MSZP és az SZDSZ nem tudott közös nevezőre jutni - már ami egymás kompenzálását illeti. De most végül is nem is ez a lényeg, illetve, ez mondhatni szokványos.

Amin viszont ki vagyok akadva, az az, hogy már megint a szociális intézkedésekkel akarnak spórolni! Elveszik a szocpolt. Jó, végül is ez -ha úgy vesszük- ajándék, igaz, hogy manapság biztos nagy növekedés várható a fiatal családok lakásvásárlásában, de ok, valahol el kell kezdeni. (Mi mondjuk amúgy sem tudtuk felvenni soha, mert arra, hogy új lakásunk legyen, semmi esélyünk, de lassan arra sem, hogy még egyszer szüljek...). Elszedik a 13. havi nyugdíjat - hát, végeredményben ez is egy úgymond jóléti intézkedés, amit csak a gazdagabbak engedhetnek meg maguknak, hát ok, szerintem még ezt is be lehet nyelni. Emeli a nyugdíjkorhatárt - mi már úgysem érjük meg, igaz, tőlem már vagyonokat vontak el nyugdíjpénztár címen. Ez ugye személyesen engem nem érint, de mondjuk Anyut igen, akinek így még jópár éve vissza van, pedig ő sem dolgozott kevésbé keményen élete során, mint az, aki 10 évvel öregebb nála... Megszüntetik a gázártámogatást - nos, ezzel olyan szinten egyet tudok érteni, hogy tudom, mennyien csaltak ezzel is, és nekünk spec. ez sem járt (így volt az 56 nm-es panel fűtése idén 42 ezer Ft!), bár a mostani helyzetünkben lehet, hogy járna, na, de végül is ez is egy piaci döntés, csakúgy, mint a forint-alapú lakáshitelesek kamattámogatásának megszüntetése (bár gondolom, nem Bajnainak van lakáshitele sem...).

A múltkor még azon dühöngtem, hogy feltételekhez kötik majd a Gyed időtartamát, pedig igazából ez engem nem érintett volna, mivel nekem meg volt az előírt munkaidőm. Meg hogy bruttósítják a szociális juttatásokat, de tulajdonképpen most úgy tűnik, hogy még örülhetnénk is, ha csak erről lenne szó. Azonban most úgy tűnik, hogy mindenkinek megrövidítik a Gyed időtartamát, egy évre, ami vagy azt jelenti, hogy az egyéves, beszélni nem tudó, esetleg még szopó, hozzád minden erejével ragaszkodó, épp szeparációs félelmét átélő kisbabádat beadod a bölcsődébe egész napra (már ha lesz neki hely), és te megpróbálsz visszamenni dolgozni (már ha lesz hova), vagy felvállalod, hogy nyomorogtok. Arról ugye nem is beszélve, hogy a legtöbb esetben hiába is mennél vissza dolgozni, mert vagy bölcsőde nincsen, vagy munkahely, vagy egyik sem... Távmunka, részmunkaidő pedig nem egy magyar találmány...

Gazdaságpolitikailag meg azért nem tudok egyetérteni a szociális juttatások megvonásával, túl azon, hogy ez nyilvánvalóan visszafogja majd a gyerekvállalási kedvet, mert ennek természetesen keresletcsökkentő hatása is van, ami közvetett módon csökkenti az ÁFA-bevételt... Emellett erkölcsileg felháborító, hogy megint és újra a legelesettebbeken akarnak spórolni - ne már, hogy a gyerekemnek kelljen megszívnia az elődök pazarlását! 

És mit értek pazarláson? Az egyik nyáron az önkormányzatnál voltam szakmai gyakorlaton. Na már most, ennek a városi önkormányzatnak 1,5-szer annyi alkalmazottja van, mint annak a multinak, ahol később dolgoztam, és ahol nem egy várost, hanem egy jópár országból álló régió ügyeit intéztük... igaz, mi csináltunk is valamit, nem csak kávézgattunk egész nap. Én itt kezdeném a megszorításokat... Meg persze a parlament létszámán, a kiszolgáló személyzeten, a kényelmi juttatások megvonásával, és így tovább. Számolja már ki valaki, ezzel mennyit lehetne spórolni...

...ja, hogy az nekem nem fájna, csak nekik? Hát, szerintem túlélnék...