Ma hosszú idő után először újra elmentünk Ringatóba. Amúgy is rossz az idő, így nem sajnáltam azt a fél órát, és szerintem Sári sem, mert amúgy is itthon már csak nyűglődött. Hiába, aki ekkora társasághoz van szokva, annak unalmas, ha csak az anyjára marad (Cs. vidéken dolgozik, a dédi meg a nagynénémnél van). 

Azért sem mentünk eddig ringatózni, mert megszüntették a 9 órás csoportot, és csak 9.40-kor volt egy, ami eddig Sárinak későn volt, mivel délelőtt olyan 10 körül azért el szokott aludni. Mióta nagylány, azóta már csak 11-kor alszik (és 3 és fél órát egyhuzamban!), úgyhogy így belefért a későbbi kezdés. 

Érdekes volt látni azokat a babákat, akikkel régebben együtt jártunk, hogy mekkorák lettek! Volt olyan baba, aki legalább 2-3 hónappal kisebb Sárinál, de már megy. Alapvetően már minden"régi" baba megy, csak az én Lányom ilyen óvatos. Lépked ő, mint a villám, de azért kell fogni a kezét. Ma viszont annyira belefeledkezett a babák csodálásába, hogy elengedte a kezemet, és megállt! Persze, amikor észrevette, hogy egyedül áll, elkezdett inogni, de azért nagyon büszke volt magára!

Érdekes ez a kismama-közösség, vagy "játszótér community" ahogy Zsan nevezte el egyszer. Mert most még ott tartunk,hogy az "én gyerekem a legeslegilyenebb", és versenyt csinálunk (csinálnak) szinte mindenből. Tudom, már a kórházban is ez ment, ott a "ki mennyit szopott" volt a téma. Akkor még jól álltunk, mert Sári már 2-3. nap 70-90 ml-t szopizott, és súlyban is nagyon szépen gyarapodott, de hát be kell vallani, hogy a mozgásversenyben bizony csúnyán lemaradtunk. Bizony 4-5 hónappal fiatalabb babák simán kenterbe verik az én kis óvatosságomat, ami nemrég még borzasztóan zavart, de ma már nem érdekel. Illetve nem érdekelne, ha nem szembesítenének ezzel rólam és Sáriról semmit nem tudó anyák, nénik, istentudjakicsodák lépten-nyomon. 

Sári életének első évét nagyjából aggódással töltöttem amiatt, hogy nem csinálja, amit a kora szerint kellene. Minden egészséges rendelésen, védőnő viziten téptem a számat, hogy mi mindent nem csinál, de a doki is és a védőnő is nyugtatott, hogy majd fogja csinálni, mert érdeklődő, figyelmes gyerek, csak kicsit lusta. Végül abban maradtunk az orvossal, hogy ha egyévesen sem tud felülni, vagy mászni, akkor elküldi fejlődésneurológiára. Sári természetesen 11 és fél hónaposan egy hét alatt mindent produkált, azóta pedig fel is állt és lépeget, úgyhogy tulajdonképpen mindent megcsinált, semmit nem hagyott ki, és ez a legfontosabb. Majd járni is megtanul, ha nem 14, akkor 15 vagy 16 hónaposan, végül is nem tökmindegy?

Ehhez képest ma is a Ringatón beszélgettem egy anyukával, nyilván szóba került, hogy ki mit csinál, és ő természetesen ismert valakit, akinek hasonló "problémája" volt, mint nekem (Sári problémás, ugye), és ajánlotta, hogy azért mutassam meg egy szakembernek, vagy vigyem el valami fejlesztőbe, nehogy majd a bölcsiben derüljön ki, hogy a gyerek még nem tud egykézen fekvőtámaszt nyomni. Én márpedig, amíg nem zavar a gyerekorvos (de lehet, hogy akkor sem) több hülye vizsgálatra nem viszem az amúgy teljesen kiegyensúlyozott gyereket, pláne nem olyan helyre, ahol a vizsgálat ingyenes, de a fejlesztő-program (amit nyilván ajánlanának, elvégre ők is pénzbőlk élnek) már nem, sőt, havi tizenpárezer Ft. És amikor ezt közlöm (jó, nem így) az engem egyáltalán nem ismerő anyukával, akkor látom rajta, hogy nagyon sajnál a csökevényesen fejlődő gyerekem miatt, majd hirtelen átfordul a másik anyukához és vele kezd el beszélni. 

A másik közkedvelt versenyszám a ki meddig szoptatott. Azt hiszem, mivel mi még mindig nem fejeztük be, ezért ebben is elég jól teljesítettünk, igaz, tegnap este Pesten voltam megint lakásügyben, így Sári tápszert kapott, és mivel el szerettem volna kerülni a mellfeszülést, így hosszú hónapok óta először újra fejtem. Két mellből összesen 40 ml-t, vagyis semmit. Igaz, a szopás hatékonyabb, mint a fejés, de 60 ml-nél többet akkor sem hiszem, hogy kiszívna a Lány. Vagyis ez már nem evés, csak nyalakodás... Emiatt (is) már nagyon szeretném elválasztani a kismanót, de erről majd később.

Örök beszédtéma az anyák között a "van-e cumija" is. Sárinak ugye van, de öt hónapos kora óta egyáltalán nem hajlandó cumizni. Először azt hittem, én majd sosem adok neki, de amikor fél óránként szopott volna, meghajoltam az elveim előtt, és kapott. Kicsit cumizott, de nem lehetett átverni, neki cici kellett és pont. Úgyhogy cumi eldobva valamelyik doboz aljára, amit nem olyan régen megtalált - nézegette, forgatta, rágcsálta, majd rácuppant, és vagy 2-3 percen keresztül kitartóan cumizta. Na, basszus, gondoltam, egy évesen szokik rá, de végül elhajította a fenébe, és azóta sem láttam. Úgyhogy nem rajtam múlt a cumitlanság, hanem Sárin, így ez sem az én érdemem. Ehhez képest inni csak és kizárólag cumisüvegből hajlandó, a csőrös poharat maximum megrágcsálja, a poharazást pedig macerásnak éreztem. Próbáltam már mindent, gyümölcslét adtam neki csőrös pohárból, vagy nem adtam neki a cumisüveget, de akkor egyszerűen nem volt hajlandó inni. Mindegy, ezen is felülemelkedtem, úgyhogy hordjuk magunkkal a batár Aventes cumisüveget, amit pl. Ringató után oda is adtam neki. Ezt az egyik kisfiú meglátta, és odabattyogott Sárihoz, majd el akarta szedni tőle az üveget. Én nem akartam közbeavatkozni, mert vér és könnyek sem folytak, de a kisfiú anyja odaszaladt, és elhúzta a gyereket, majd közölte:

-Az nem a Te cumisüveged! Nekem nincs ilyen, sosem volt, és azt sem tudod, mit kell vele csinálni!

Majd hozzámfordult, és "enyhe" fennsőbbséggel a hangjában ezt mondta:

-Tudod, mi SOSEM adtunk neki cumit, azért érdekli, mert nem ismeri.

"Szerencsés gyerek" - gondoltam magamban, de azért földbe döngölt a megjegyzése. Ráadásul ez a kis galád Sári vagy 10 prcet nyammogott a cumiján, mert jön hátul az egyik foga, és ilyenkor jól esik neki a szopizás.

Apropó, fog. Ugye még mindig hattal nyomul a drágám, alul kettő-felül négy megoszlásban. Erre a minap lovacskásat játszottunk, és ahogy hátradöntöttem, ő meg vigyorgott, látom, hogy hátul fent, de egészen hátul olyan lila az ínye, mint egy agyonérett szilva. Persze kitapogatni nem tudtam, mert megharap, ha a szájába nyúlok, viszont az biztos, hogy ehhez képest alul még mindig se híre se hamva egyetlenegy kettes vagy többes fogacskának sem. Szegény Sári elég deformált álkapocsa lesz, ha ez így folytatódik...

Úgyhogy édes lányom, nemcsak ügyetlen, de csúnyácska is leszel - mondhatnám, ha felülnék a folyamatos méricskélésnek, de tulajdonképpen azt hiszem, ha nem lenne egy foga sem, akkor is ő lenne a legszebb, legokosabb és legügyesebb a világon. Tudom, mindenki ezt mondja a saját gyerekéről, csakhogy az enyémre ez tényleg igaz!