Miután tegnapelőtt kiderült, hogy tejem már alig van, úgy határoztam, hogy nem kínlódok tovább a szoptatással, és szép lassan elválasztom a Lányt. Aki ugye 14 hónapos, tehát tulajdonképpen nem kisbaba már, majdnem mindent eszik, és szopizni is már valószínűleg csak az élvezet miatt akar.

Gondolom, a La Leche Liga, meg a szoptatási tanácsadók tépik a hajukat, amikor olyat olvasnak, hogy "erőszakkal" választ el egy anya egy magától még szopizó gyereket, és igen, kicsit én is sajnálom, de azt hiszem, azért az ajánlást (egy év) teljesítettük, Sári egészséges, kiegyensúlyozott, arányos és jól táplált baba, úgyhogy épp itt az ideje, hogy visszakapjam a testemet.

Az is kiderült az elmúlt napokban, hogy szívesen elfogadja a tápszert, és abból 180-200 ml-t is bevág este, míg az anyatejből nyilván kevesebbet, és gond nélkül elalszik szoptatás nélkül is. Reggel viszont követeli, ami jár, hiába próbálom pl. átpelenkázni, mielőtt megszoptatnám, patália van. Úgyhogy mindezek következtében úgy határoztam, hogy első körben nem a reggeli, hanem az esti szoptatásról mondunk le. Aztán abban bízom, hogy ettől majd úgy megcsappan a tejem, hogy végül reggel sem akar már feltétlenül rámcuppanni.

Ezért tegnap fürdés után leültem vele a kanapéra, kezembe vettem, mintha szoptatnám, és odaadtam neki a tápszert. Úgy nyelte, mintha sosem kapott volna enni. Utána még kicsit szopizott, amíg el nem aludt.

Az éjszaka szörnyű volt, mondjuk, nem hiszem, hogy ettől, hanem mert tiszta lila az ínye. Szegénykém forgolódott, nyűglődött, állandóan felkúszott a kiságy végébe, beverte a fejét, stb. Végül átvittem magam mellé, bár így sem volt valami jó az alvása. 

A popsija iszonyat kiütéses. Igazából most nem tudom, mi okozhatta, mert ugye most már elég sokfélét eszik, kapott tápszert is, és pelenkából is olcsóbbat vettem, de pár napja Sudocremmel kenem a fenekét és Liberot meg Pamperset adok rá, cserélgetem sűrűn, és mégis, egyre rosszabb a kiütés. Ráadásul a kakija is mintha kicsit hígabb lenne, de szerintem nem hasmenéses. Úgyhogy lehet, hogy inkább az ételében kellene keresni a bűnöst, mondjuk, mire rájövök, hogy mi okozhatta, az sem most lesz. Ugyanis közel sem voltam olyan elővigyázatos, mint régebben, volt, hogy egyszerre több újdonságot is bevezettünk, főleg azért, mert ezt a gyereket legalább 3 ember eteti, egymástól teljesen függetlenül, és kezdem azt hinni, hogy a táplálási (és nevelési) irányelveket egyszerűen képtelenség összehangolni.

Mindenesetre várom, hogy meleg legyen, és Sárit engedhessem pucér popóval rohangálni, mert állítólag az a legjobb a fenekére. Ha pedig semmi nem segít, akkor megyünk a bőrgyógyászhoz.