Amúgy ma behaltam a lidin. Az volt, hogy az elmúlt pár napban sikeresen felborult(-borítottuk) a napirendjét, ami korábban már nagyon jól beállt a napi egy (ebéd utáni) alvásra. Hétfőn viszont utaztunk, úgyhogy délelőtt kettő rövidet is aludt az autóban, majd délután még egyet, kedden és tegnap pedig a dédi sétálgatott vele buzgón addig, amíg a külön kérésem ellenére is elaltatta a babakocsiban. Mivel ilyenkor a hasa azért délben felkelti, így nem alussza ki magát, és késő délután még egyszer le kell tenni. Aztán durmolna ő szerintem 10-ig is, mert neki ez már az esti alvása lenne, de ilyenkor mindig felkeltem legkésőbb 7-kor, aminek következtében este 10-ig dáridózunk.

Na, szóval nem szerettem volna kétszer altatni minden nap, így ma visszatértünk a napi egy alvásra. Igaz, hogy alig bírta ki, de végül a fél 11-es ebéd után ment csak aludni, és majdnem 2-ig aludt is, viszont vagy a hőség, vagy a sok élmény miatt már fél 6-kor nem lehetett vele bírni, olyan álmos volt. Gondoltam, hagyom egy kicsit bóbikolni a hisztizsákot, úgyhogy bevonultunk a szobájába, az ölembe ültettem, és megkérdeztem, hogy énekeljek-e valamit. Erre abbahagyta a nyafogást, és váérakozón nézett engem. Belekezdtem hát a "Kisbaba, kismama, jótszakát"-ba, mire Sári heves sírásban tört ki. "Oké, oké, akkor ezt abbahagyom!" - mondtam neki, és erre tényleg elhallgatott. 

A következő jó 10 perc azzal telt, hogy próbáltuk közösen kitalálni, mit is szeretne hallani a drága, de akármivel próbálkoztam, az első sor után éles visítás volt a jutalmam. Mivel dalok tekintetében kifogytam az öltetekből, így áttértem a mondókákra, de kb. hasonló volt az eredmény. Végül a "Borsót főztem" lett a nyerő, főleg mivel már ő is ügyesen próbálja nekem mutogatni a főzést. Ezzel sikerült kicsit felélesztenem a nyafogógépet, meg is tudtam végül etetni, fürdetni, majd fél 8-kor aludt el, ami azért nincs annyira korán.