A hosszú hétvégét -ami hideg volt, szeles és esős- a sógornőméknél töltöttük. Sári nagyon jól érezte magát, mert a Lányok szinte minden percben lefoglalták, kergetőztek, játszottak vele, vezetgették, szeretgették, és ha az anyját is látta néhány percre, akkor teljes volt a harmónia.

Az úton Sári jól viselkedett, mivel majdnem végig aludt, így oda már kipihenten és vidáman érkeztünk, ami miatt a kismanó nagy erőkkel vetette bele magát a játékba és a rokonok elbűvölésébe. Aznap nem is voltunk sehol, csak a sógornőméknél, de mivel a barátaik a két kislányukkal is átjöttek, így 4 db 4-10 év közötti kislány szórakoztatta Sárit, amit őfelsége eléggé jól tűrt. Másnap kimentünk Cs. apukájához, aki hozta a formáját és spicces volt már akkor (délelőtt 10) amikor odaértünk, úgyhogy Cs.-vel jól összevesztek, de végül is a hangoskodáson kívül nem sok vizet zavart az öreg. Délutánra pedig egész jól kijózanodott, úgyhogy már egy-egy értelmes megnyilvánulása is volt. Mindeközben Sári megnézte a kiscsibéket (teljes extázis), a kecskéket a szomszédban (nagy öröm), a kismalacokat (azóta tanul röfögni), ült traktoron és megkergette az egyébként sajnos valamilyen daganatot növesztett Morzsit. 

Vasárnap -bízva abban, hogy kicsit jobb lesz az idő- kimentünk a nyaralóba. Azért elég hideg volt, de ha kisütött a nap, akkor egy pulcsit a kettőből le is lehetett venni. Itt is jót szórakoztak a Lányok, sőt, az időközben józan életre áttért nagyapa is belopta magát Sári szívébe azzal, hogy elvitte lepkéket, virágokat és kacsákat nézni. Kicsit féltem, hogy a nagy nyüzsgésben Sárinak majd nem lesz kedve aludni, de végül is elég jól el is aludt, sőt, gyönyörűen evett, mert a saját kis ebédje után még a mi rostélyos csirkénkből is egyet bevágott. 

Az evésről még annyit, hogy vittem ugyan Sárinak tápszert, Milupát, amit itthon is kapott, de valami újfajta hipoallergént adtak a gyógyszertárban, aminek még szarabb íze volt, mint az előzőnek. Sári első nap kb. 30 ml-t volt hajlandó meginni belőle, második este már semmit. Így kénytelen voltam gyümölcslét adni neki este táp helyett, de szerencsére nem kelt fel korábban, hogy éhes lenne, vagy ilyesmi. Viszont másnap reggel úgy gondoltam, ideje bevezetni a tehéntejet - elkerülendő az ilyen eseteket. Kapott már olyan ételeket, amiben van tej (pl. krumplipüré, palacsinta, tejbegríz), és nem vettem észre, hogy bármi baja lett volna tőle, tejterméket pedig (túró, joghurt, sajt) már hónapok óta eszik, így végül vasárnap reggel 50 ml-t tejet forralva és higítva (50 ml vízzel) adtam neki. Megitta, ízlett is neki. Ma reggel kicsit többet kapott, ezt sem hányta ki, vagy ilyesmi, úgyhogy gondoltam, holnaptól kaphat estére is. Bár lehet, hogy ettől, de az utóbbi két napban este olyan borzasztó büdi pelust termelt, hogy még nekem is kicsordult a könnyem...

A hétvége szenzációja (amellett, hogy mostanában már egy kezet fogva is tud pár lépést sétálni) az volt, hogy megszólalt: "Nyanya". Ez én lennék. Állt a kiságyban, és ki akart jönni, akkor mondta. Majd később, amikor a tejét forraltam, és őt letettem a nappaliba, kimászott a konyhába, és rám mutatva közölte: "Nyanya". Ez a gyerek tud valamit...