Szerdán ismét találkoztunk a sógornőmékkel - igaz, most ők jöttek ide, megejteni a szokásos Ikea-Kika-C&A stb. túrát. Engem amúgy is elcseszett hangulatban talált a hét, és mostanában nem vagyok "shoppingolásra" kalibrálva, úgyhogy én már jó előre kijelentettem,…

Hétvégén elutaztunk a sógornőmékhez, temető- (és pofa)vizitre.A rokonságomban dúlnak olyan szokások, amit nem vagyok hajlandó és képes megérteni, de kénytelen vagyok asszisztálni hozzá - amit végül is ki lehet bírni, de azért hűvös és fensőbbséges irónia jellemezte a…

Sárit nem is bölcsibe kellene vinnem, hanem óvodába, ott is mindjárt nagycsoportba - ugyanis kb. 6 éves kortól érdeklik a gyerekek. A kisebbek kösz szépen, de inkább nem, nagyok viszont jöhetnek (szórakoztatni), bármilyen mennyiségben. Nagyjából ez derült ki abban a pár napban,…

Végre van egy kis időm folytatni a sztorit. Szóval a templomi ceremónia után egy helyi kocsmában volt a "lagzi". Cs. falujában nincs túl nagy kínálat "éttermekből" (az konkrétan egy sincsen), de még kocsmákból sem, így a magyarok által általában…

Jaaaaaaajj, de elfáradtam! Utazás, rokonozás, fürdés, nyaralás-féle, esküvő és keresztelő, és egy mini-lagzi - kábé ezeket sikerült bezsúfolni az elmúlt 7 napba. Kedden délelőtt indultunk, Sári jól viselkedett, mivel nagyrészt aludt, amikor meg nem, akkor is el lehetett…

A hosszú hétvégét -ami hideg volt, szeles és esős- a sógornőméknél töltöttük. Sári nagyon jól érezte magát, mert a Lányok szinte minden percben lefoglalták, kergetőztek, játszottak vele, vezetgették, szeretgették, és ha az anyját is látta néhány percre, akkor teljes volt…

Próbálom behozni az elmaradásomat, úgyhogy a beszámolót a húsvéti ünnepekkel kezdem. Nagypénteken el akartunk utazni a sógornőmékhez, annak ellenére, hogy Sári taknyos volt, de végül is más baja nem lett. Mivel délelőtt az istennek sem akart elaludni, így gondoltuk, ebéd…

Természetesen benyaltunk egy újabb betegséget a rokonoktól, de hát miért is történt volna másképp. D. volt taknyos, amikor itt voltak, kicsit mérges is voltam a sógornőmre, de végeredményben belátom, hogy annyira régóta készültek már hozzánk, hogy nyilván nem volt kedve…

Úgy repülnek a napok, hogy alig bírom követni - hiába, ilyen az öregség. De tényleg, már hétfő délután van, és igen csak meg kell erőltetnem az agyam, hogy eszembe jusson, mit is csináltunk pénteken: nem azért, mert semmi nem történt, hanem mert annyira távolinak…