Ha arányt kellene vonni a gyereknél, hogy kire mennyire hasonlít, akkor nálunk ez Cs. javára 90-10% lenne. Kívül-belül tiszta apja ez a lány, különösen ami az étkezési szokásait illeti... nagyjából tökmindegy, mit eszik, csak azt ehesse, amit Cs.
Még egyetemista korunkban állandóan azon röhögtünk, hogy Cs. milyen frankón elél napokig kolbászon, tejfölön és túrón. És láss csodát, mi Sári kedvence? Kolbász-tejföl-túró, de leginkább az, amit az apja éppen eszik. Ha rozsdás szöget, akkor az...
A minap Cs. paradicsomot vacsorázott, amiből azért nem adtam Sárinak, mert korábban sosem akarta megenni (én ugyanis nem szeretem a paradicsomot nyersen, gondoltam, biztos tőlem örökölte...), de most, hogy látta az apját, addig nem nyugodott, amíg nem kapott egy falatot. Természetesen kiköpte és fintorgott is hozzá egy sort, de mivel látta, hogy Cs. továbbra is rendíthetetlen a témában, még egy gerezdet kért. Na, ezt már nem köpte ki, hanem fintorogva megrágta, és lenyelte, majd kérte a következőt, és hasonlóképp leküzdötte a torkán... Vicces volt, ahogy meg akart felelni az apjának - ebben is...
Mondtok, amit mondtok