Egyszerűen nem tudom, mi lett ezzel a gyerekkel, de újabban nem akar fürdeni. Még a tengeren kezdődött, igaz, a tengerben akart, de aztán este, a lavórban (nem vittünk kádat, ott meg csak hidegvizes tusoló volt) már nem. Aztán itthon sem repesett az örömtől, amikor fürdetni akartuk, első este konkrétan visított, ahogy a vízbe ért a lába, pedig próbáltam mindent, bemásztam mellé, vagy együtt álltunk a tus alá, de az eredmény mindig siralmas volt. Aztán azt játszottuk, hogy a pancsolós játékai sorban a kádba vetették magukat - na akkor hajlandó volt beleállni a vízbe, hogy kicsit lecsutakoljuk, de tulajdonképpen folyamatosan ki akart inkább jönni. Mostanában már kicsit jobb a helyzet, de hol vannak már azok a jó kis fürdések...

A hajmosás kb. 8-10 hónapja egy rémálom, mert hisztizik, sír, kiabál, tiltakozik, csak azt nem értjük, miért. Sampon nem megy a szemébe, víz sem, mindig előre elmagyarázom neki, hogy hajat fogunk mosni, ő is mossa a babáét, sőt, amikor behabozom (és épp nem visít), még a tükörben is megmutatom, milyen aranyos habosan... és mégis sír. Állítólag Cs. is nagyon félt a hajmosástól, hogy megfullad, vagy ilyesmi... Én meg nem tudom, mit csinálhatnék, mert kéthetente szerintem kicsit ritkán van, hogy hajat mossunk, sűrűbben meg nem nagyon engendi a szívem, viszont így Sárikittyom gyönyörű kis hajacskája bizony elég rendezetlen.

Még egy sztori a "vizesblokkból": amióta hazajöttünk, elkezdtünk ismerkedni a bilivel. Persze, nincsenek illúzióim, szerintem Sári biztos nem lesz hamarosan szobatiszta, pici is még hozzá, csak ha már itt a nyár, ki kell használni, hogy nyugodtan lehet meztelen popsival, nem fog megfázni. Azt már tudja a gyerek, hogy honnan jön a pisi, és amikor jön (és pucér), jól meg is nézi, a tócsába pedig beletapicskol, de ettől eltekintve nem "szól". Amikor bekakil, és megkérdezem, hogy van-e kaki, akkor is tiltakozik, hogy nincsen... Na mindegy, a lényeg tehát, hogy mintegy hobbiból az egyik délutáni alvás (és csont száraz pelus) után ráültettem a bilire, és mondtam, hogy most kell pisilni. Nagyon tetszett neki a dolog, vigyorgott, meg mondta ő is, hogy psssss, de a bili száraz maradt. Majd egy két-három perces ücsörgés után leszállt a biliről, elballagott két lépést, és kb. három deci pisivel megöntözte a laminát padlót...  Utána mutatta, hogy ott a pisi, és meg is beszéltük, hogy ügyes volt, de a pisi helye a biliben van. Akkor mutogatta, hogy hol a pisi helye, majd ennyiben maradtunk.

Később azzal próbálktam a bilin való pisilésre ösztönözni, hogy nekem is pisilni kellett, ő pedig ismét ébredés után volt száraz pelussal, úgyhogy bevittem a bilit a WC-be, Sárit ráültettem, majd mintegy példamutatásként én "előpisiltem" neki. Vigyorgott, felpattant a biliről, odajött, tépett nekem WC-papírt, odaadta, majd lepisilte a lábamat. Újfent elmagyaráztam, hogy nagyon ügyes, de a pisi helye a biliben van.

Nos, valószínűleg koraiak még ezek a kísérletek, de mivel úgy tűnt, hogy a délutáni alvás alatt nem pisil, ellenben utána igen, így gondoltam, ha nem is lesz korábban szobatiszta, legalább pelenkát spórolunk, úgyhogy rendületlenül próbálkoztunk tovább. Nem ültetem állandóan a bilire, csak a délutáni alvás után, vagy esetleg később, ha ő szól (bár ez szerintem még csak játék). Általában ráül kicsit, majd gyorsan megunja, és leszáll, elmászkál, néha visszaül, de leginkább bele... Mindenesetre ma ébredés után egy üres Bepanthenes tubussal játszott, úgyhogy csücsült egy helyben vagy két percig, és láss csodát, a pisi becsurgott a bilibe. Ezután Sári felállt, mint aki jól végezte dolgát, én pedig megmutattam neki, hova öntjük a pisit. Lehet, hogy ez hiba volt, mert kicsit sírt ezután - mintha akart volna még játszani vele, én meg elvettem a játékát. Szóval így esett az első bilibe pisilés, persze, tisztában vagyok vele, hogy még nagyon hosszú az út a szobatisztaságig, amit kár is erőltetni, de ha jó mókának fogjuk fel, akár még élvezhetjük is.