Mondják, hogy másfél éves kor után némiképp megváltozik a gyermek tiltáshoz való hozzáállása, és azt hiszem, ez azért így is van. Mert ugye Sári a napokban elmúlt másfél éves (én meg jól elfelejtettem róla megemlékezni), és bizony egyre erőszakosabb és akaratosabb is a kisasszony - ami normális, most próbálgatja a határait - de néha annyira vicces az egész. 

Az van, ugyanis, hogy ha Sárinak valamit nem engedünk, vagy kivesszük a kezéből, ami veszélyes, haragra gerjed, és bizony úgy vezeti le a feszkót, hogy vagy ütlegeli a fejét, vagy szimplán a falba/földhöz veri a buksiját. Nagyon mókás, mert azért nyilván nem teszi ezt úgy, hogy fájjon, bár azért egyszer-kétszer sikerül egy nagyobbat koppannia, úgyhogy alapvetően csak arra jó a dolog, hogy felkeltse a figyelmünket (mert amúgy nem szoktunk kellően figyelni rá, ugye).

A másik ezzel kapcsolatos vicces mozzanat az, amikor dühbe gurul valakire, ilyenkor összeszorítja az ökleit, megfeszíti a testét úgy, hogy kicsit előre hajol, és egy mérgeset kurjant az illető felé - na, ez aztán tényleg nagyon mókás, általában ő is elröhögi, de már "alig várom", amikor ennek folytatása lesz, úgy mint saját maga földhöz vágása, sírás, ajtócsapkodás - amely tevékenységekre amúgy a tőlem örökölt gének bizony hajlamossá teszik. Mert én nagy hisztikriszti voltam - ahogy egy lányhoz illik, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy legalább ezt továbbörökítem-e a lányomra.