Azt sejtettem, hogy majd egyszer megbánok minden beszólást, amit a szüleim felé követtem el - de gondoltam, azért erre még várhatok legalább addig, amíg Sári úgy 12-13 éves nem lesz. Erre mi van? A gyerek bizony már most görbe tükröt tart felém...

Az történt, hogy ma délelőtt el akartunk ugrani vásárolni, úgyhogy Sárit szerettem volna az otthonkájából valami utcaiba öltöztetni. A pelenkázás-öltözés vagy bármilyen cselekvés, ami egy percnél hosszabb ideig való egy helyben létezést követel, manapság általában közelharccá fajul, úgyhogy mire a gyereket becsalogattam a szobába, és ő levágta, hogy most megint macerálni akarom, kifordult és elszaladt valami mást csinálni. Én meg álltam a pelenkázónál, és szokás szerint kiabáltam utána: "Sáááári, gyere!". Erre hallom ám a visszhangot, tökéletes hanglejtéssel, bár helyenként kis akcentussal: "Sáááááájiii dejeeee!". 

Cs. is ott volt, ő is hallotta, és nem kevésbé döbbent le, mint én, de természetesen nem kellett neki több, és rögtön elkezdte trenírozni a lányát, hogy "ugye, anya mennyit rikácsol, mondd szépen, hogy szokott anya kiabálni?!", mire Sári, mint a jódiák ismételgette, hogy "Sáááájiii!".

Egyébként igazi kis betyár lett ebből a kisangyalból - kezdve a délutáni alvásmizériával, ami nem ritkán oda fajul, mint pl. tegnap is, hogy csak fél órás túlpörgéses ordítás után végkimerülésben ájult be rajtam, folytatva a nem-evéssel (vagy nem egyhelyben evéssel), meg a szülőkre nem hallgatással. Tudom, hogy hisztikorszak, de az az érzésem, hogy lesznek még nehéz pillanataink.

Újdonság továbbá, hogy valamelyik nap kitaláltam, hogy fürödjünk együtt - na, ez úgy megtetszett neki, hogy azóta mindig követeli, hogy én is menjek vele a kádba. Abban a két napban, amíg azt hittem, hogy H1N1-em van, tartózkodtam ettől, és addig Cs.-nek kellett vele fürdeni (ő meg szégyenlős volt, úgyhogy fürdőgatyában ült bele a kádba, ami Sárinak marhára tetszett), de mióta jobban vagyok, megint engem akar. Pedig szegénykém alig fér el tőlem a kádban... A múltkor ráadásul sikerült is úgy elcsúsznia, hogy rendesen elmerült a nagy vízben (ami nem volt amúgy sok, csak ugye kiszorítottam a nagyrészét), de szerencsére nem lett különösebb baja. 

Jövő héten, ha vége lesz a munkának, elmegyünk valahova 1 napra kikapcsolódni, csak mi hárman, mert érzem már Sárin, hogy anyahiánya van. Legalább elkölthetjük azt a pénzt, amit most ezzel a vért izzadós munkával kerestem... hehe...