Varrattam egy Mei Tai-t. Igazából nem én, hanem Anyu egyik netes ismerőse varrta nekem egy béna hordozókendőből. Mindig is akartam egyet, igaz, valószínűleg praktikusabb lett volna már hamarabb beszerezni, amikor még Sári többet kellett hordozni (mármint, kézbe, mert az ún. hordozást valahogy sosem tudtuk tökélyre fejleszteni, ebből kifolyólag nem is szerette). 

Az MT-m ugyan nem olyan szép, mint egy Kozy, de nem is került 120 $-ba... Mondjuk, kicsit izgultam, hogy vajon Sári így másfél évesen még hajlandó-e lesz belemenni, de gondoltam, ha majd ő nem, hát a kistesónak még mindig használatba helyezhetjük - végül az első nap Sári már túl fáradt volt ahhoz, hogy hülyéskedjem vele, de másnap reggel és azóta már többször is tettünk kisebb sétákat vele - és meg kell, hogy mondjam, hogy én imádom az MT-met! Egyrészt szuper érzés, ahogy Sári hozzámbújik, másrészt egyáltalán nem érzem nehéznek (pedig 11-12 kiló ruhában). Igaz, amikor leveszem, akkor azért határozottan könnyebb, de amíg rajtam van, nem szakadok meg! Mindemellett Sári is szereti, végig beszélgetünk, ő csikiz engem, vagy csak hozzám bújik, vagy kukucskál a hátam mögül - szóval jó móka, annak ellenére, hogy azért nem nagyon vagyunk rászorulva, mivel tömegközlekedni csak nagyon ritkán szoktunk. De azért jó ha van, sosem lehet tudni, ugye.

És mivel a múltkor valaki hiányolta, frissebb képek találhatók a képblogban.