Én nem tudom, mi történt ezzel a gyerekkel, de olyan rossz alvó lett, hogy Cs.-vel tényleg néha tépjük a hajunkat.

Jó-jó, azért az éjszakák viszonylag jól telnek, mármint mihez képest, ugye - mert olvasok olyan kétévesről, aki a közelében sincs annak, hogy átaludja az éjszakákat, ehhez képest Sári max. 1-2-szer ébred - igaz, akkor újabban nem elég csak bemenni és visszasimizni, hanem bizony akkor már ül föl, hogy vegyük ki, majd közli, hogy "Brumma", vagyis hozzuk a macit is, és mutatja, hogy ki az ajtón, vagyis hozzánk jönne a nagyágyba. Erre mostanában 1-2 között kerül rendszerint sor - és amikor nincs szerencsénk, bizony 1-1,5 órát küzdünk a visszaalvással. Ha el is szunnyad, szegény Cs.-nek abban sincs sok köszönet, mivel Sári előszeretettel fordul úgy keresztbe, hogy simán kitúrja az apját. Engem sosem, csak Cs.-re pikkel. 

De ami tényleg tragikus, az a délutáni alvás. Olyan jó volt eddig, simán kiszámítható volt, hogy ebéd fél 12-12 körül, utána Sári kéredzkedik fel, be az ágyba és fél 1-kor már tuti aludt. Még izgultam is emiatt, mert a bölcsiben majd csak délben vagy kicsit utána lesz ebéd, következésképpen majd csúszik az alvás, és fél 1-kor az én kislányom már bizony elég nyűgös szokott lenni...

Aztán nem is tudom, úgy egy hónapja egyre gyakrabban előfordult, főleg, ha nem én altattam, hogy ebéd után bár álmos volt, ahogy a popója a matracot érte, rögtön kipattantak a szemei, és játszott, majd nyavalygott, ha altattuk, majd újra játszott, esett-kelt, végül nagyon behisztizett, és nagyon nehezen aludt csak el 2-3 körül, viszont durmolt vagy 6-ig, bizonyítva, hogy neki még igen is szüksége van a min. 2,5-3 órás délutáni alvásra. Kivételeknek gondoltam eme eseteket, de úgy egy két hete szinte állandósult az ebéd utáni altatás mizéria - tegnap az egész addig fajult, hogy miután Sári nagyon szarul aludt az éjjel, vagyis nappal vélhetően álmos volt, konkrétan délután 1/4 6-kor tudtuk csak elaltatni úgy, hogy beültettük az autóba, és mentünk egy kört. Addig őkisasszonysága hol játszott - hol hisztizett - hol mindkettőt... A kocsiban aztán mindösszesen 1 órát durmolt, és amikor felébredt, láthatóan azt sem tudta, hol van, minden ízében remegett, olyan álmos volt. Gyorsan megvacsoráztattam, amit végig hisztizett, majd fürdés nélkül be az ágyba - persze simán elaludt, 7-kor. Szerencsére nem igazolódott be a feltevésem, miszerint majd 4-kor kel, mert azért 6-ig aludt, de basszus, én még egy ilyen délutánt nem bírok végigcsinálni... Mert ha nem lenne álmos, vagy simán kibírná estig alvás nélkül, akkor nem erőltetném, elvégre vannak olyan gyerekek, akik nem igénylig a szunyát, de Sárin látszik, hogy kell neki, mert különben nyűgös és hisztis lesz.

Végül ma délután is indult a műsor: mese, vízivás cumiból, meg összebújás a nagyágyban - Sári már épp elaludni látszik, kezdtem is örülni, de egyszer csak fészkelődni kezdett, felnyomta a fenekét, majd felült. Mondtam neki, hogy ha így viselkedik, megy a kiságyba, de ő csak rosszalkodott tovább, úgyhogy átvittem a kiságyba, és otthagytam. Egy darabig játszott, majd nyafogni kezdett, végül hisztizni, és sírni, mi pedig Cs.vel ott álltunk az ajtóban, de nem mentünk be. Végül Cs. nem engedte, hogy én bemenjek, hanem egy 5 perc után ő ment be hozzá, és nyugtatta meg, majd altatta el... Nem vagyok büszke rá, de végül is már két és fél órája alszik - egyébként meg most is itt tombolna.

Szóval nem egyszerű, na...