Álljon most mát itt egy bejegyzés arról, hogy Sári micsoda kis dumaláda lett, már ha ezt úgy értjük, hogy lassan-lassan beindult a beszélőkéje, és egyre több szót mond és használ a rendeltetésének megfelelő módon, mi több, megfelelő (magyar) nyelven. Sőt, néha még 2 szó összekapcsolására is ráveszi magát, ami azért komoly dolog, beszédfejlődés szempontjából.

Nos, az első és legfontosabb észrevételem, hogy az nem igaz, hogy a gyereknek nem lehet szavakat tanítani. Mert lehet, és erre a "még" szó a legjobb példám. Még régebben próbáltam ugyanis Sárit rávenni, hogy ha valamiből repetát akar, akkor ne nyafogjon, hanem mondja csak, hogy "még!". És láss csodát: azóta ettől hangos a ház. Sári ugyanis minden jóból többet akar: "még" Elmo-t, "még" túró rudit, "még" anya éneket, "még" simogatást, "még" játékot, "még" olvasást, stb. 

A második észrevételem, hogy a gyerek a legfontosabb szavakat tanulja meg először. "Nem" - persze, hogy ezzel kezdte. A "még" után szerintem a második leggyakoribb szava, ha nem az első. "Elmo" - ez is baromi fontos, napjában ezerszer halljuk, legtöbbször hiszti is van belőle, és amúgy Cs. hibája, ő szoktatta ugyanis rá. "Mama", "apa" régóta megy, az "anya" viszont egészen új, kb. 1 hete mondja szépen, és azóta szerencsére elég gyakran is... örülünk, persze! A legviccesebb a dédi, akit következetesen "gn-gn"-nek hív, de ez csak odafele igaz, ugyanis ha mi mondjuk, hogy "gn-gn", akkor nem érti, mi van. A többi személyt is megnevezi valahogy, általában min. 2 hang az illető nevéből a helyén van, és így már frankón elevickél a gyerekem a társadalomban. Saját magát "baba"-nak hívja, ami igazából nem tudom, miért alakult így, mert mi "babának" sosem neveztük, esetleg csak úgy, hogy "Sáribaba", de mindenesetre elég karakán véleménye van erről a kérdésről, ugyanis akárhányszor rákérdezünk, mindig közli, hogy ő nem kislány, vagy ilyenek, hanem baba. 

A macit nem hajlandó macinak, csak "brumma"-nak hívni, mint ahogy a legtöbb állatot hangutánzással azonosítja be, kivéve a nyulat, mert az "nyu". Az ételek közül már jópárat meg tud nevezni, a "tojás" a kedvence, és mivel ezt szépen mondja, ezért rendszerint csak ezt enne. De mondja még az "alma"-t (hasonlít az Elmora), vagy a "papi"-t is, a ropit pedig "bibe"-nek hívja, mert a lányoknál ("Lalo") a ropit bobinak hívják. 

Emellett egy csomó hangulatot, vagy állapotot kifejező szót is használ, mint pl. az éhségre azt, hogy "hamm", ha fáradt, akkor pedig közli, hogy "álmos". Mondja, hogy "jó", vagy hogy "nem baj", és tud közölni egy pár tevékenységet is, például ha csúszdázna, akkor  "csusz" van. Néhány használati tárgyat vagy egyéb fogalmat is ismer, pl. "virág", "pipa"(cs), "pont-pont" (vesszőcske) ...

Egyébként az a jellemző, hogy mostanában próbálja kimondani a tőlünk hallott szavakat, amiből rendszerint annyi lesz, hogy az első két hangot utánozza le. Ezt viszont majdnem mindenre megpróbálja, de nyilván így kell ezt csinálni, előbb-utóbb úgyis rögzülnek a hangok képzésének mikéntjei, és már nem lesz nyelvtörő egy-egy étel neve...

De ami sokkal fontosabb annál, hogy miket mond, az az, hogy mi mindent megért. Ha mondjuk neki, hogy ezt vagy azt a mesekönyvet hozza, megy, és keresi, sőt, még arra is emlékszik, hogy hol hagyta - pedig a játékok és az ezer könyve min. 3 szobában van szétszórva. A "mutogatós" mondókáknál -ha mondjuk ő csinálja nekem- sosem bírja kivárni, hogy a szövegben odaérjek, mert ő mindent előre mutogat. "Megtanul" dalokat, mert pl. Cs. komponált egy kis éneket, ami a családtgokat sosorlja fel, majd a végén azt énekli, hogy "virág-virág" - ezt Sári mindig mondja, de ha véletlenül valakit kihagyunk a felsorolásból, akkor szól, hogy ki maradt ki. Az is jó sztori volt, mikor megkapta a "Tesó-ügy" c. könyvet (ami ugyan sajnos nem aktuális errefelé, de alkalmi vétel volt), és annak a végén a kislány meg a tesó kakaót fújnak az apukájuk arcába, így apa képe barna lesz. Sári -ezt meglátva- sírni kezdett, úgyhogy ki kellett kísérni, és megmutatni neki, hogy apa arca rendben van, mert ez csak mese (bár ezt állítólag 5 éves korukig nem értik, de mindenesetre azóta röhög, ha odalapozunk, és közli, hogy "nem" majd azt, hogy "apa"). Az sem mindegy, hogy mit ígér neki az ember, mert emlékszik: Cs. pl. meg szokta ígérni, hogy lefekvés előtt megnézhet egy Elmot, és ezt bizony könyörtelenül be is hajtja - mármint Sári. 

Végül a mai ledöbbenésem amiatt volt, hogy mondtam neki, hogy délután el kell mennünk a doktorbácsihoz: erre sírni kezdett, és közölte, hogy nem - pedig orvosnál már 2 hónapja nem voltunk, és nem is nagyon szokott előkerülni a téma. Amúgy a dokinál iszonyatosan sírt, kb. onnantól kezdve, hogy meglátta az orvost. Szívem szakadt meg, de megkapta az influenza-elleni oltást, sőt, mint kiderült, a doki még egy -a másik influenza elleni- oltást is javasolja, tenkintettel Sári "előéletére" és fülgyulladásaira, amit 2-3 hét múlva kellene beadatni neki. Nem örülök, de lehet, hogy jobb lenne, ha megkapná. Amúgy 11 630 g, és szerintem egyszerre 3 foga is jön.