Basszus, még csak észbe sem kaptunk, de máris vége a hétvégének, én meg mehetek dolgozni... pfffhhh. Kevés időnk van, de még mindig azt gondolom, hogy nem rossz ez a felállás így: nagyon hiányoznak az egész napos együttlétek, de szerintem minőségileg viszont sokkal jobb az a pár óra, ami maradt. És Sári is nagyon hálás, amikor együtt vagyunk, szinte végig szeretget, én meg persze olvadozom, de hát így van ez rendjén, most kell feltankolnom a puszijaiból, mert nemsokára kamaszodik, és akkor biztos hiányom lesz belőle...

Az alvási szokásait a kisasszony teljesen a munkarendemhez igazította, ami annyit jelent, hogy már ebéd után bevágja a szunyát (míg korábban erre 2 előtt szinte sohasem került sor), viszont alig alszik 1,5-2 órát (régebben simán nyomta a 3-at), így fél 3-ra, mire én hazaérek, már biztosan fent van. És még mondja valaki, hogy nem érti kristálytisztán, hogy mi zajlik körülötte. Ezután a délutánt nagyrészt együtt töltjük, és már jópárszor mentünk be a városba is sétálni ilyenkor. Mondjuk, már 4-kor sötét van, de a belváros szépen fel van díszítve, Sárikittyom meg élvezi, hogy szaladgálhat a tömegben, tetszik neki a Karácsonyfa, meg a Betlehemes (amibe mindenáron be akart menni, de én nem engedtem, és azóta mindig ezt meséli, ha szóba kerül). A múltkor jó előre elszaladt, majd megfordult, és közölte, hogy "Vár", mert ugye meg kellett várnia a lassú szüleit.

A szókincse hihetetlen ütemben fejlődik, így már arra is próbálom kapacitálni, hogy ne csak kiejtse, de szépen is ejtse a szavakat. Mondjuk azt olvastam, hogy nem szabad a gyereket javítgatni, de erről nálunk szó sincs, mivel mondatokat még annyira nem mond, hanem pl. inkább csak felhívom a figyelmét arra, hogy nem "gn-gn", hanem "dédi", amit amúgy gyönyörűen ki tud mondani, csak nem használja... Nem tartom számon, de egy 30 szót már biztosan ismer és mond, rendszeresen talán egy 20-t szokott is használni. Vannak közte olyan "hasznos" szavak, mint "marló" (=markoló), "gomba", és "Elmo", de azt is tudja már mondani, hogy "eltö" (eltört), "elment" vagy "dógoz" (dolgozik). Ja, és "megtanult" tízig számolni, persze, fogalma sincs arról, hogy mi a különbség kettő és három között, de ha mondjuk, hogy számoljon meg ezt-azt, akkor szépen elkezdi: "Eeeeg - tettő - hááá", ésatöbbi, de ha elakad, akkor kis előszámolással vígan folytatja a sort. Mondjuk, a hat után mindig a nyolc jön, amit különösen kedvel, mert ha megkérdezem, hogy hány éves, akkor rávágja, hogy "Nyóc". (Kis tájszólás genetikailag kódolva...)

A kedvencem az, hogy nagyjából elég jól megtanult orrot fújni, és mivel most taknyos, ez nagyon hasznos tudomány ám! Mondjuk, nem szereti ezt sem, de még mindig jobban elvan az orrfújással, mint a porszívózással, szóval ha nem akarja, akkor megfenyegetem egy kis orrszívással, és máris önként és dalolva jön trombitálni. Ráadásul egész hatékony a dolog, az eredményt persze mindig jól le is ellenőrizzük a zsepiben. Mondjuk, egy igazi orrdugulásnál nem hiszem, hogy elég lenne ennyi, de amíg nem fordul rosszabbra a dolog, én inkább nem idegesítem a porszívóval.

Ezek vannak mostanában. Várom a Karácsonyt, mert elvileg 4-ig egyáltalán nem dolgozunk, és izgulok J. miatt, aki mindennapos már, remélem, nagyon szuper kis karácsonyuk lesz!