Nagyon vártam már, hogy Sári akkora legyen, hogy tényleg elkezdje élvezni a Karácsonyt. Tavaly még nem sok mindent fogott fel ebből az egész felhajtásból, de idén már sejtettem, hogy majd tetszik neki a fa, meg az ajándékok, de a várakozásomat felülmúlta a valóság.

Sári egy kisangyalka, ez most már biztos. Délután gyönyörűen aludt, időt adva nekünk, hogy feldíszítsük a fát, és mindent elrendezzünk. Amikor felébredt, szépen felöltöztettem, és -lévén már 5 óra volt- nekiálltunk vacsorázni. Gyönyörűen evett, levest, húst, köretet, salátát, és tortát is. Az asztalnál türelmes volt, amíg beszélgettünk, de amikor ki is szállt, akkor is szépen eljátszott.

Aztán Cs. felment beizzítani az izzókat és a csillagszórókat, majd csilingelt, mi pedig siettünk fel: Sári szeme kikerekedett, amint meglátta a fát, picit sikított örömében, majd lekéredzkedett a kezemből, szaladt oda, és már szedte is elő az ajándékokat. Végül, hogy ne rontson neki az összes csomagnak, őt "bíztuk" meg az ajándékok szétosztásával. Nagyon ügyesen, türelmesen, és fegyelmezetten vitte oda a csomagot annak, akinek mondtuk, de aztán észrevette a rollert, amit nem tudtunk becsomagolni, és akkor már azért letojta a többiek ajándékát, akkor már az övé volt a fontosabb.

Azt hiszem, kicsit sok volt neki a fa, meg az ajándékok így ömlesztve, mert 2-3 csomag kibontását még élvezte, de utána már nem érdekelték az ajándékok, igazából azt sem tudta, hova kapjon. Kicsit megfogdosta a könyveit, kicsit odaszaladt a fához megcsodálni, kicsit rollerezett (azért ezt erős túlzással írom, mert úgymond rollerezni még nem tud, ami talán nem is baj), de az utolsó csomagot már ki sem akarta nyitni. Végül a legeslegjobban a déditől kapott játékkonyha tetszett neki, azóta is egyfolytában főz, leginkább kávét.

Sári amúgy azóta is mindig megcsodálja a fát, mondja is, hogy a "babáé", és az Elmo-nak is van (kedvence az Elmo megmenti a karácsonyt), és "mindig", azaz legyen mindig karácsony!