Ma délelőtt jelenésem volt egy hasi ultrahangon, és mivel előtte már nem volt értelme elmenni dolgozni, így megbeszéltem a bölcsivel, hogy hadd menjünk be kicsit ismerkedni, arról nem is beszélve, hogy Cs. kicsit el van veszve a beszoktatással kapcsolatban, pedig ez az ő projektje lesz. Sárinak persze már jó előre meséltünk a bölcsiről, tudta, hogy kik lesznek ott, és miért, a „dada nénit” még emlegette is a reggelinél.

A dadusok egyébként nagyon készségesek voltak, és kedvesek, az egész helynek van valami pozitív kisugárzása, ami engem nagyon megnyugtatott. Sári is rögtön feltalálta magát: megnézte a lepkét a szekrényén, a cipőtartóján, a kis mosdó különösen tetszett neki. Utána bementünk a csoportba, ahol rögtön rávetette magát a játékokra, amit a „benszülöttebb” gyerekek persze azonnal el is szedtek tőle – de ettől eltekintve jól elvolt. Mi közben a fődadussal beszélgettünk, kiderítettük, hogy miket kell majd vinni, hogy zajlik a beszoktatási ceremónia – egyszóval nem nagyon figyeltünk Sárira, de ő ezt egyáltalán nem nehezményezte. Amikor pl. fel akart ülni a hintalóra, akkor rögtön a dadushoz fordult segítségért. Végül kb. háromnegyed órát voltunk bent, ő ezalatt végig játszott. Nagy volt a nyüzsi, pedig sokan hiányoztak – és a legtöbben Sárinál valamivel kisebbek, és megítélésem szerint egyikük sem beszél még annyit, mint az enyémgyerek, legalább is a dadusok megjegyezték, hogy milyen ügyesen beszél már ilyen kicsi létére (én meg folyton azt hittem, hogy le van maradva).

Hazamenni persze nem akart – bár kár lenne ebből messzemenő következtetéseket levonni, ugyanis azért most mindketten ott voltunk, és csak háromnegyed órát tartott az egész. Hazafelé egyébként buszoztak az apjával, ami állítólag tetszett neki. Cs. pedig megbeszélte a dadussal, hogy jövő héten is elmennek – szóval egyenlőre sínen van a bölcsi-ügy, és talán még az én antiszoc kislányomról is kiderül, hogy egy társasági lény…