Sári ignorál – szépen magyarul megmondva. Talán haragszik rám, amiért egész nap nem vagyok vele (ez a hét házon kívüli programok tekintetében elég sűrű – vérvétel meg mindenféle vizsgálatok, ebből kifolyólag a munkaidőm megnyúlt, holnap hastánc gála, egyszóval tele vagyok Sári nélküli programokkal).

A mellőzésem abban nyilvánul meg, hogy finoman szólva letolja a fejemet, nem különösebben izgatja magát (látszólag), ha elmegyek, és akkor sem, ha megjövök. Nem akar velem játszani, nem akarja, hogy fürdessem, sőt, tegnap egyenesen kiküldött a szobából altatásnál, és csak az apját kereste. Reggel ezért direkt próbáltam a fennmaradó pár percemben vele lenni, de csak nagy sokára jött oda hozzám, igaz, akkor énekeltünk, az ölembe ült – de halál nyugodtan hagyott ott kicsivel később.

Ez van, meg kell ezt is emésztenem…