Tegnap Sári reggelitől ebédig (mintegy 3 és fél órát) egyedül volt a bölcsiben. Ő is sírt, de a dédi jobban. Aztán Sári állítólag 20 perc után megnyugodott, kimentek az udvarra, motorozott, játszott – szóval állítólag elvolt, bár kétségtelen, hogy nagyon szűkszavúan nyilatkozott a bölcsiről, illetve ma már nem nagyon akart menni. Viszont jókedvű volt délután, és bár az orra folyik, azért az étvágya elég jó, és nem is túl fáradékony.

Amúgy kezd kijönni rajta a feszültség is: tegnap elagyabugyálta az egyik babáját, dobálta, megverte, és nagyon mérges volt rá – én meg csak lestem, mert ilyet eddig sosem csinált. Mondtam neki, hogy ne bántsa a babát, mert akkor a baba szomorú, de nem nagyon érdekelte. Kérdezgettem, hogy miért mérges a babára, de csak annyit mondott: „Nem tudom.” Lehet, hogy arra a verekedős kislányra asszociált, vagy csak szimplán dühös a bölcsi miatt… mindenesetre amíg a babát püföli, addig annyira nincs nagy baj: inkább azt, mint egy gyereket.

A bölcsit megint eljátszottuk a Duplokkal, már az is kiderült, hogy Sári „barátja” a Balázs (kb. egy fejjel kisebb, mint a lányom, de bontsuk már le ezeket a sztereotípiákat), meg anyafigura és apafigura elmentek dolgozni (a szoba másik végébe), ezért „Sári” sírt, de „Ica” (a dadus) megvigasztalta.