Sári múltkori hőemelkedése úgy látszik, csak egynapos program volt: kedden ugyanis szerencsére semmi baja nem volt, így szerdán vihettem is a bölcsibe: immáron csak én egyedül, dédi-gardedam nélkül. Ami következésképpen azt is jelentette, hogy az öltözés, bekísérés után a gyereket magára kell hagynom...

Kicsit be voltam sz*rva ettől, de Sári természetesen megint meglepetést okozott: amint bekísértem, és meglátta Icát, a gondozónőt, már borult is a nyakába. Lazán adott nekem puszit, és egy zokszó nélkül engedett utamra - csakúgy, mint másnap, azzal a különbséggel, hogy csütörtökön hátrahagyva csapot-papot rohant be a termebe, nekem csak integetett.

Mindkét nap bent is aludt, egyébként, amiből olyan bonyodalmak származtak csak, hogy a bölcsibe -és ez szerintem tök felháborító- finoman szólva is tesznek arra, hogy a gyerekek alszanak: beszélgetnek, telefonálnak, jönnek-mennek, szóval hangzavar van, amit Sári nem tűrt túl jól. Úgyhogy 1 órácskákat aludt mindkét nap, ami neki nagyon kevés (itthon 2-3 órát alszik minimum). Csütörtök délutánra/estére emiatt olyan karikás és dagadt lett az egyik szeme, mintha most akarna lejönni a kokóról - nagyon ijesztően nézett ki amúgy, ezért pénteken persze nem ment bölcsibe (reggel is duzzadt volt a szeme), hanem délután elvittük az orvoshoz (természetesen lelohadt a duzzanat addigra), aki persze nem látta a problémát... mindegy, valószínűleg túlreagáltam megint egy kis kialvatlanságot, mindenesetre szívjuk az orrát, hátha amiatt dagadt be...

A másik, egyáltalán nem pozitív történet így Húsvét előttre az, hogy ma sikerült balesetet okoznunk az autópályán: hoztuk haza a sütőt, amikor Cs. észrevette, hogy dugul be a pálya, és szokás szerint ki akart slisszanni oldalra, hogy így is előnyre tegyen szert. Amíg viszont a tükröt nézte, előttünk teljesen lelassult a sor, és én már hiába szóltam, hogy fékezzen: belerohantunk az előttünk haladó BMW-be. Nekünk szerencsére nem lett bajunk, és a másik autó minimális károkkal megúszta, a mi kocsink viszont elég szarul néz ki. Amúgy is egy f*stalicska, de most költhetünk rá min. 200 ezer Ft-t, hogy újra üzemképes legyen, és ez most baromira nem hiányzott. Az vigasztal, hogy Sári nem volt velünk, és sokkal nagyobb baj is lehetett volna...

De hogy azért pozitívan zárjam a húsvéti bejegyzést, a héten egy vagyont perkáltam ki Sári bölcsis fotóiért, amiből itt van egy kis ízelítő. Még soha nem készült róla beállított kép, és gőzöm sincs, miért ilyen béna háttért kellett a gyerekek mögé retusálni, de Sári aranyos, és ez a lényeg.