Semmi különös nem történik velünk mostanában, leszámítva a konyhát, ami elkészült és üzemel, igaz, a régi konyha helye még nincsen kész. Ott még sok lesz a dolog, pedig szegény Cs., aki 2 hét szabit cseszett el a konyhára, már nagyon unja a felfordulást, és a nem kevés melót, amit belefektetett a dologba. De megérte, már most is sokkal jobb a lakás.

Az új konyha persze Sárinak is tetszik, a fiókokat már vagy ezerszer ki- és bepakolta. Emiatt aztán ki is derült, hogy a konyha-koncepciója nem lett ilyen szempontból annyira átgondolva, nincsen hely ugyanis az éles dolgoknak. Ezek a fiókok ugyanis olyan könnyen nyílnak – ellentétben a régi rángatós fiókokkal, hogy Sári is lazán hozzáfér. A fűszereknek sincs ideális hely, leginkább azért, mert ilyen-olyan bébiételes és szedett-vedett üvegekben/dobozokban tároltuk eddig. Mindez persze újabb Ikea-túrát és beruházást jelent úgy, hogy már így is jóval túlléptük a költségvetést.

Sáriba amúgy belebújt a kisördög, olyan huncut, hogy csak na. De azért nagyon aranyos, egyre szebben beszél, ragozni szinte tökéletesen tud, illetve verseket, dalokat mond fel fejből, nem is kell segíteni. Mostanában az a program, hogy munka után csinálunk valamit együtt, pl. játszóterezünk, sétálunk, vagy bármit, ami eszünkbe jut, amiért Sári nagyon hálás. Állítólag a bölcsiben is nagyon aranyos, szerintem abszolút kiskedvenc a csoportban, ami a mi esetünkben jó, de a többi gyerkőcöt azért sajnálom.

Danikával állandóan csak a „gondok” vannak. Túl azon, hogy a múltkor fennmaradt a buszon, két napja este Sári lehányta szegényt. Semmi komoly nem volt, csak a leányzó egész délután és este evett, amit megfejelt 3 deci tejjel elalvás előtt, és amikor tettem be a kiságyba, valószínűleg megnyomhattam a pociját, mert sugárba jött vissza az egész – rá Danikára, a matracra, mindenre. Úgyhogy Danika ment a csap alá fürödni, Sári meg közénk aludni. Reggel Dani félig vizesen jött velünk a bölcsibe, ahol aztán annak rendje-s-módja szerint ott is maradt – nem kevés krokodilkönnyet okozva ezzel este Sárinak. Azért nagy volt az öröm, amikor reggel újra találkoztak, szerintem ma el sem engedik egymást…