Sári a héten továbbra sem volt túl jól: köhögött, taknyos, néha hányt is, engem meg a frász kerülgetett, mert mindenfélét beképzeltem neki, de az orvos nem aggódott túlzottan. Kapott antibiotikumot, és már 2 napja nem is hányt, kevesebbet köhög, és az orra sem folyik, szóval talán meggyógyul. Ebben a hónapban amúgy összesen egy napot volt bölcsiben, ha minden jól megy, teljesen kiszokik, mire megint viszem.

Egyébként őrület, hogy milyen nagylány már. Lassan tényleg minden babás dolgot elhagy. Újabb mérföldkőhöz jutottunk e tekintetben - no, nem a szobatisztaság, csak a rendes ágy terén. Kapott ugyanis egy nagyágyat. Illetve matracot, mert az ágyat majd egy asztalos csinál. A "most"-nak egyébként két oka volt leginkább: az egyik, hogy a kiságyában a matracot keresztbe-kasul hányta az elmúlt pár napban többször is, és akárhogyan tisztogattuk, már sosem lesz olyan, mint volt. A másik pedig, hogy leárazás volt a Lidl-ben, és vagyunk olyan sóherek, hogy csak erre vártunk...

Az "újágyikó" egyébként osztatlan sikert aratott, leszámítva, hogy két napig nem tudott a szobájában aludni, ugyanis amint kivittük a kiságyat, észrevettük, hogy a faliszőnyeg mögött centis penész rakódott a falra. Leszavóztuk, de az meg olyan büdös, hogy marta a szememet, akárhányszor a szobájába mentem. A penész egyébként megmagyarázna pár dolgot, már ha Sári allergiás lenne rá. Ezt ugye nem tudjuk bizonyítani egy rendes kivizsgálás nálkül, amire pedig nem fog sor kerülni, amíg ilyen laza a gyerekorvosunk...

Sári egyébként rögtön az első "újágyikóban" való alvásakor legurult a matracról, illetve ez volt az első alkalom is, amikor felébredvén lazán átsétált hozzám, ami több aggodalomra is ad okot: első körben kicsit izgulok a lépcső miatt, ami ugyan le van zárva, de persze simán kinyitja a rácsot - és mi van, ha éjjel jut eszébe lépcsőzni? A többi pedig azok az alkalmak, amikor -hogyismondjam- jobb, ha a gyerek nincs a közelben... ezen azt hiszem, át kell esni minden szülőnek...

Mi is örültünk a matracnak, mert azt hittük, hogy így némileg egyszerűbb lesz az esti altatás. Eddig ugyanis Sári feküdt a kiságyban, mi meg vagy a földön, vagy a fotelban feküdtünk/ültünk, amíg őméltósága el nem szenderedett. Gondoltuk mi, balgák, hogy most majd befekhetünk mellé a matracra, de Sári erre is rácáfolt: a matracra nem, csak a matrac mellé engedett minket... Ma annyiban módosult a dolog, hogy már ráfekhettem az ágyára, de aztán rámmordult, hogy ne feküdjek a takarójára. Anyja lánya: én is utálom, ha valaki a takarómon fekszik. Megigazgattam magam, kihúztam a takarót, mire Sári rámnézett, és nagy komolyan közölte:

- Anya, ne feküdj többet a takarómra.

Oké.