Nő mint a dudva – de tényleg, és ezt néha zokon is veszi. Mármint amikor öltözködne –mert állandóan öltözik/vetkőzik, ahogy jó lányhoz illik- és talál valami ruhát, amit rég kinőtt. Mondom neki, hogy az már neki nem jó, erre jön a hiszti, hogy „de még pont jó”, és tuszkolja a fejét a nadrágszárba… Ilyenkor aztán elmondom neki, hogy nem jó, mert ez akkor volt jó, amikor még picibaba volt, de azóta nőtt, és ez milyen jó, hogy már ilyen nagy. És akkor elővesszük azt a rugdalózót, amiben hazahoztuk a kórházból, és emlékszem rá, hogy abból is kiesett… az a rugi 56-os, direkt erre a célra vettem, de aztán még rögtön aznap Anyu és Cs. elrohantak miniruhákat venni: 44-est meg 50-est. Sajnos azok a csöpp kis body-k és rugik már nincsenek meg, mert kölcsönadtam, és persze sosem kaptam vissza… na, de azok aztán tényleg akkorkák voltak, mint valami játékbaba-ruha…

Szóval már a gyerekem is harcol a korral…