Kezdődik a miért-korszak, igaz, még átfedésben a „mi az”-korszakkal, de határozottan látom a jeleit.

Sári a múltkor fél 6-kor kelt, átvittem hát közénk, és amíg itta a teáját, én visszaaludtam (Cs. fel sem ébredt). Erre a tea befejeztével Sári az arcomba hajolt, és rákezdett:

-Anya, mér’ alszol?

-Mert álmos vagyok.

-Mér’ vagy álmosz?

-Azért, édesem, mert fél 6-kor keltél…

Tegnap elmélyülten vizsgálja a fülbevalómat.

-Mi az?

-Fülbevaló.

-Mér’ fülbe való?

-Hát mert belevaló. (elmés válasz)

-Mér’ a füledbe van?

-Mert van rajta egy lyuk, és odavaló. (és akkor itt eltereltem a témát, mert kezdtünk volna filozófiai síkra emelkedni ebben a beszélgetésben…)