Danikáról már sok szó esett ezeken az oldalakon, de félelmetes, ahogy Sári szereti a plüsskutyáját. És milyen hálás, hogy van neki Danika. Többször is megtörtént már, de pl. tegnap este is az ágyban ölelgette, puszilgatta a Danit:

-Annyira örülök, hogy az enyém vagy, Danika! Anya, Apa, köszönöm, hogy megvettétek nekem Danikát!

Aztán persze el kell mesélni, hogy hogyan vettük meg a kutyát (a Lidl-ben - milyen romantikus), meg hogyan maradt fent a buszon, ésatöbbi izgalmas történetet, de mondanom sem kell, Sári nem unja meg.

Egyébként a változatosság kedvéért megint beteg, hötghurutja van, az orvosságok ellen kézzel-lábbal tiltakozik, enni nem nagyon akar, ha meg belékönyörgök valamit, kihányja. Ettől eltekintve rosszcsont, mint a fene, egyáltalán nem fogad szót, sőt, szinte direkt lesi, hogy hol tud ellent mondani. A viselkedését tekintve legalább nem tűnik betegnek...